2023. október 15. – Évközi 28. vasárnap

Evangélium

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra és az összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt. Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14

Elmélkedés

Meghívott vagyok
Jézus példabeszéde, amit a mai vasárnap evangéliumában olvasunk, azt tanítja, hogy Isten mindenkit meghív a mennyei boldogságra, de ezt nem kényszeríti rá senkire. Egyesek nem fogadják el a meghívást, mások ugyan elfogadnák, de nem bizonyulnak méltónak rá. A kifogások ügyesen ostobán hangzanak. A visszautasítás okaként olyan tevékenységek szerepelnek, amelyek minden más időpontban el lehetne végezni. A felhozott indokok az udvariatlanságról is tanúskodnak. Az érintetteknek úgy kellett volna tekinteniük a király meghívására, hogy megtiszteltetés érte őket. A lakomára való hívás azt jelenti, hogy a meghívó bizonyos kapcsolatban van a meghívottakkal és szeretettel fejezi ki azzal, hogy egy asztalhoz kíván ülni velük. A meghívottak szintén a szeretet kifejezése az elfogadás, illetve az ellenszenv kifejezése a visszautasítás. A király szolgáinak bántalmazása már szabad a gyűlölet jele.
Isten minden embert meghív az üdvösségre, az örök életre. Ahogyan a meghívást egyesek visszautasítják, sokan nem törekszenek az üdvösségre jutni. Kifogásokat keresnek, távolmaradásukat próbálják magyarázni, s talán bíznak, hogy majd később is mehetnek. Istennek nem kötelessége, hogy bárkit is megjutalmazzon az üdvösséggel. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy kikövetelje tőle a mennyek országába való bejutást. Ő mégis, nagylelkűségének és jónak hívj minket, hogy vele éljünk, de nem kényszerít erre egyetlen embert sem. A szabad választás, döntés lehetőségét mindenki megkapja. A lelki javakban, Isten kegyelmében nem egyes kiváltságosok részesülhetnek, hanem mindenki. Igazi örömhír, hogy a szegények és a nincstelenek is eljuthatnak az Isten országába. A messiási idők egyik jele, hogy a szegényeknek is hirdetik az evangéliumot. Bárki eljuthat az üdvösségre, aki megőrzi lelkének fehér menyegzős ruháját. Törekedjünk járni az üdvösség szűk ösvényén, mert az Úr szavai szerint nem mindenki jut be a mennyország szűk kapuján. Tehát az érem másik oldalára is érdemes odafigyelnünk, tudniillik arra, hogy nekünk, embereknek is tennünk kell azért, hogy bejuthassunk a mennybe. Fel kell készülnünk erre, nem bízhatunk vakmerően abban, hogy Isten úgyis megadja kivétel nélkül mindenkinek az örök boldogságot. Téved, aki azt gondolja, hogy nem kell semmit sem tennie az üdvösség elnyeréséért.
Minden szentmisén Isten vendégségbe hív minket. Először hívjuk meg az ige asztalához, a tanítás asztalához, adjuk úgy fogadunk el, hogy figyelmesen megjuk tanítását és kifejezzük készségünket annak megtartására. meghívjuk minket az oltár asztalához, egy ünnepi asztalhoz, hogy Krisztus testével táplálkozzunk. Ezt a hívását úgy fogadjuk el, hogy a szentmisén szentáldozáshoz járunk. Ha nem élünk a szentáldozás lehetőségével, akkor tulajdonképpen visszautasítjuk hívását. A szentmisét bemutató pap közvetlenül a szentáldozás előtt Krisztus testét és vérét felmutatja a következőket mondja: „Boldogok, akiket meghívott asztalához Jézus.” Igen, valóban boldogok vagyunk, mert mindannyiunknak szól ez a hívás. Ha elfogadjuk Jézus hívását és szentáldozáshoz járunk a szentmisén, boldogságunk teljes lesz.