2024. január 7. – Vasárnap, Urunk megkeresztelkedése

Evangélium

Abban az időben Keresztelő János ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én keresztellek titeket ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!” Ezekben a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban. És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!”
Mk 1,7-11

Elmélkedés

A keresztség kegyelme
A mai napon Jézus megkeresztelkedését ünnepli Egyházunk. Az evangéliumok szerint kezdődik el Jézus nyilvános működése, hogy megkeresztelkedik Jánosnál a Jordán folyó vizében. A megnyíló ég, a galamb alakjában leszálló Lélek és a mennyei hang annak kinyilatkoztatását készíti elő, hogy Jézus a mennyei Atya szeretett Fia. Jézus eddig Názáretben, családja körében élt és nevelkedett, de ezekről az évekről nagyon keveset tudunk meg a Szentírásból. Jézus 30 éves, amikor megkezdi működését, meghirdetve Isten országát. Tanítványokat vesz maga mellé, akik vele együtt végigjárják a városokat és a falvakat mindenütt a bűnbánatot hirdetve.
Az ősegyház idején, az első keresztények számára komoly nehézséget jelentett, hogy Jézus megkeresztelkedik a bűnbánat keresztségével. A Keresztelő Jánoshoz érkező emberek bűnbánatuk jeleként keresztelkedtek meg, és a keresztség szentségének hatása a bűnöktől való megszabadulás a mi esetünkben is. Jézus viszont teljesen bűntelen volt, tehát neki egészen más miatt kellett megkeresztelkednie. Máté evangélista egyébként az esemény leírásakor beszámol arról, hogy maga Keresztelő János is értetlenül áll a Jézus előtt, s úgy gondolja, hogy éppen fordítva kellene mindennek történnie, azaz Jézusnak kellene őt megkeresztelnie (vö. Mt 3,14-15). Jézus viszont ragaszkodik ahhoz, hogy a többi bűnös ember között ő, az ártatlan is részesüljön a vízkeresztségben János által. A mi Urunk is kifejezi, hogy magára akarja venni minden ember bűnét, mert ez az Atya akarata, ezt a küldetést kapta Atyjától.
Keresztségünk által Jézushoz váltunk hasonlóvá és a bűnbánat útjára léptünk, hogy Krisztusban újjászülessünk és mi is az Atya gyermekeivé váljunk. A víz közösség valós, illetve a víz közösségben való alámerülés az istengyermekséget próbálja ki felvételi képét, valamint azt, hogy nyertünk az Egyiptomból. Keresztségünk naptól kezdve elszakíthatatlanul Jézushoz tartozunk. Amikor a szülők gyermekének megkeresztelését kérik az egyháztól, akkor nem csak egy hagyománynak engedelmeskednek, hanem arról, hogy meggyőződésükről tanúságot tegyenek, hogy az Istenhez és az Egyházhoz való tartozás tesz érte, amiért gyermeküket gazdagítani szeretnék. A keresztség kiszolgáltatásának szertartása közben a szülők gyermekük helyett és nevében tesznek hitvallást, és ígéretet tesznek arra, hogy vallásos nevelésben részesítik őt, csak a keresztszülők is segítik őket. tudatosan érdemes magunkban, hogy mekkora értéket kapott a keresztségben egykor kegyelem, a Krisztushoz való tartozás és a benne való újjászületés.
Karácsonykor Jézusnak, az Isten Fiának a születését ünnepeltük. Ezt hirdette az angyalok éneke, aztán jöttek a pásztorok, hogy kifejezzék hódolatukat a Gyermeknek, akiben Isten Fiát ismerték fel. A háromkirályok tegnapi ünnepén arra emlékeztünk, hogy az egész világ előtt nyilvánvalóvá vált Jézus istensége. A mai ünnep megkoronázza ezeket a tanúságtételeket, hiszen a Szentlélek száll le a Jordán folyó vizéből kiemelkedő Jézusra, s magának a mennyei Atyának a tanúskodó szava hallatszik az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!” (Mk 1,11). És bár a mindenható Isten ezen tanúságtételénél nagyobb nem létezik, mégis hiányzik még egy vallomás a felsorolás végéről. Az én vallomásom. Hiszem-e, hogy a betlehemi istálló szalmáján fekvő Gyermek, aki előtt letérdeltek a pásztorok, akinek értékes ajándékokat vittek a napkeleti bölcsek, valóban az Isten Fia? Hiszem-e, hogy az a Jézus, akiről megkeresztelkedni maga az Atya tanúskodott, valóban Isten?