2024. január 14. – Évközi 2. vasárnap

Evangélium

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nálatok maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János majd fia, de Kéfásnak, azaz Péternek hívni.”
Jn 1,35-42

Elmélkedés

Kereső emberek
Az evangéliumban Keresztelő János két tanítványa, illetve Péter találkozik Jézussal. Ezek a találkozások megváltoztatják az ő életüket és átalakítják személyiségüket. E meghívástörténetek arról szólnak, hogy nyitott szívvel kell keresni Istent, bátran a nyomába kell szegődni, és vele kell lenni, hogy eljussunk a Jézusról szóló igazság felismerésére, és a tanúságtételre.
Az Istennel való találkozás elsődleges feltétele, hogy az ember odafigyeljen az isteni szóra, meghallja és megértse azt. Ha találkozni akarunk Istennel, mindenekelőtt legyünk nagyon figyelmesek az ő tanítására! Szívesen és örömmel olvassuk a Szentírást és különösen is az evangéliumot, amelyen keresztül Isten szól hozzánk. Keressük, hogy az Úr mit üzen személyesen nekünk!
A nyitott lélekkel való Istenre figyelés mellett a találkozás második fontos eleme az, hogy örömmel legyünk együtt Jézussal. Az evangéliumban azt hallottuk, hogy a két tanítvány, akik Jézust követték, „aznap nála maradtak.” Az egyikük András volt, a másik pedig maga János, az evangélium írója. Mindketten Jézus tanítványai, majd apostolai lettek, akik nem csak egyetlen napot akartak együtt lenni a Mesterrel, hanem ettől kezdve vele mentek mindenhová három éven keresztül. A Jézussal nem csak egy rövid keresetet talált, hanem hosszútávon határozza meg életüket. Pontosan így vagyunk ezzel mi is. Ma Jézus nekünk, mondja, hogy menjünk vele és maradjunk nála. Ne sajnáljuk neki adni az időnket! Ne féljünk neki adni életünket! Tartsuk fontosnak, hogy lehetőleg minden nap betérünk a templomba, ahol legalább egy kis az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus társaságában töltünk.
A Krisztusra figyelünk és a vele személyes kapcsolatunk azt fogja elérni, hogy egyre jobban felismerjük Jézus személyében Isten Fiát, és elfogadjuk őt Megváltónknak és Üdvözítőnknek. Keresztelő János felismeri Jézusban az Isten Bárányát, amikor megkereszteli a Jordán folyóban, és leszáll rá a Szentlélekre. A Jézus nyomába induló András és János szintén felismerik benne a Messiást. Sokan hallhatták Keresztelő János Jézusról szóló tanúságtételt, hiszen igen sokan mentek hozzá megkeresztelkedni. De mégsem figyelt fel erre mindenki, csupán két tanítványa indul el Jézus után. Legyünk olyanok, mint az emmauszi tanítványok, akiknek a kenyértöréskor megnyílt a szemük és felismerték Jézust! Legyünk Jézus lelkes tanítványai, akik felismerjük őt az Oltáriszentségben! Járjunk vele, életünk egyetlen Urával!
De nem állhatunk meg annál, hogy felismerjük őt, hanem tovább kell adnunk ezt az örömhírt, el kell vezetnünk másokat is Jézushoz. Mondjuk el másoknak, tegyünk tanúságot arról, hogy megtaláltuk a Megváltót! Az Istennel való találkozásnak ugyanis sokszor fontos eleme az emberi közreműködés és segítség. András és János Keresztelő János tanúságtételének hatására indulnak el Jézus után. Pétert az ő testvére, András vezeti el Jézushoz. Ezek a példák bátorítsanak bennünket arra, hogy mi is elvezessünk másokat Jézushoz! Ez mindannyiunk keresztény küldetése.
Mindannyian kereső emberek vagyunk. Keressük az igazság tanítását. Keressük az örök élet felé utat mutató tanítást. Keressük, azokat az embereket, akiknek a tanúságtétele hiteles. Keressük azokat az embereket, akik elvezetnek minket Jézushoz. Mert minden keresésünk mögött az áll, hogy keressük a szívünk békéjét megadó Istent. Keressük az irgalmasan felénk forduló Istent. Boldogok vagyunk, ha Jézusban megtaláljuk az emberszerető Istent. Vezessük hozzá embertársainkat!