2024. január 21. – Évközi 3. vasárnap, Isten igéjének vasárnapja

Evangélium

Miután Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek velem, és én emberek halászává teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták a hálóikat és nyomába szegődtek. Mikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint a hálókat javították a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt, és követték őt.
Mk 1,14-20

Elmélkedés

Éltető igazság
A mai vasárnap evangéliumában Jézus nyilvános működésének kezdetéről olvasunk. A mi Urunk pontosan tudja, hogy mi a küldetése és világosan beszél az emberekről: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15) Jézus ezen kijelentéseinek mélyebb értelmét és fontosságát talán jobban megértjük, ha összevetjük a szavaival, ami földi életének és küldetésének végén, a kereszten mondott.
„Betelt az idő” – mondja az embereknek működése kezdetén, a kereszten pedig így szól az Atyához: „Beteljesedett.” Jézus eljövetelével az üdvösségtörténet új korszaka kezdődött el, Isten elküldte Fiát, hogy véghezvigye a megváltás művét, amely a kereszten teljesedik be.
„Elközelgett az Isten országa” – hirdeti Jézus a kezdeti időkben az embereknek. „Még ma velem leszel a mennyben” (Lk 23,43) – fordul Jézus a vele együtt megfeszített gonosztevőhöz. A kereszt arról tanúskodik, hogy a Krisztusban való hit vezeti be az embert az Isten örök országába. A jobb lator példája azt mutatja, hogy ha hittel tekintünk fel a kereszten értünk szenvedő Jézusra, eljuthatunk az Isten országába. Keresztény emberként az a hivatásunk, hogy növekedjen bennünk és megvalósult általunk Isten országa. Nagy gőgről és elvakultságról tanúskodik, ha valaki Isten helyébe akar lépni és a saját országát akarja megvalósítani. Ostobaságot beszél, aki azt állítja magáról, hogy az „én országom” jobb vagy tökéletesebb, mint az Isten országa. Keresztény emberként munkálkodjunk azért, hogy ne az önzés világa, hanem valóban Isten országa valósuljon meg a földön.
„Térjetek meg!” – kezdi igehirdetését Jézus, a kereszten pedig még azokért is tud imádkozni az Atyához, akiknek éveken keresztül hiába hirdette meg a megtérés fontosságát: „Atyám bocsáss meg nekik, hisz nem tudom, mit cselekszenek!” Az evangéliumokból tudjuk, hogy sokan hallgattak Jézusra és megtértek. Mások viszont elutasították őt, és nem akarták megváltoztatni életüket. Ez utóbbiakért fohászkodó Jézus az irgalmas Atya bocsánatáért a kereszten. Ne féljünk a megtéréstől! Mengedjük, hogy Jézustassa életünket!
„Higgyetek az evangéliumban” – hirdeti Jézus működése első napjától kezdve tanító útján. Három éven keresztül bejárja a városokat és a falvakat, mindenütt hirdetve az evangéliumot. E jézusi kijelentés mellett nem egy kereszten mondott tanítást állítsunk párhuzamba, hanem a feltámadás napján elhangzott hitvallást. A Krisztusban való hit ugyanis a feltámadásról tanúskodó üres sír láttán születik meg az apostolokban, s ez erősödik meg a találkozások alkalmával. Péter és János apostol húsvétvasárnap hajnalban a sírhoz szaladtak, amikor Mária Magdolna hírül viszi nekik, hogy az Úr nincs a sírban, ahová eltemették. Amikor Péter után János is bement a sírbarlangba, ő is csak az otthagyott lepleket látta, de Jézus testét nem. „Látta mindezt és hitt” – írja az evangélista (vö. Jn 20,3-10). Hinnünk kell nekünk is az evangéliumban, hinnünk kell a Feltámadottban, ha el akarunk jutni az örök életre.
2020 óta ezen a napon, az évközi 3. vasárnapon tartja Egyházunk az Isten Igéjének napját. A Biblia az Istenben hívő, a vallásos ember szemével mutatja be a világot, annak teremtését, az ember bűnbeesését, sokszoros hűtlenséget, de felemelkedésünket is a megváltás által. A Szentírás megtanít minket az Istennel és az embertársainkkal való helyes kapcsolatra, életünk értelmére és hivatásunkra. A Szentírás naponkénti olvasása egész keresztény életünk lelke. Mindannyiunknak törekednünk kell Isten üzenetének megismerésére és megértésére, hogy Isten szava átalakítsa életünket. Az emberi szavak sokszor semmitmondóak. Isten szava viszont éltető és üdvösségre vezető igazság.