2017. július 9. - Évközi 14. vasárnap

   Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged,
   Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak
   elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez
   neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki
   más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a
   Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak
   vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek
   magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és
   alázatos szívű - és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s
   az én terhem könnyű.
   Mt 11,25-30
   Elmélkedés:
   Létezik-e Isten?
   Egy férfi egyszer fodrászhoz ment, hogy levágassa a haját. Munka közben
   a fodrász beszélni kezdett hozzá, s hamar Istennél kötött ki,
   pontosabban annál, hogy Isten nem létezik. Véleményének igazolására a
   szokásos érvet hozta elő. Annyi szenvedés, betegség van a világban,
   miért nem szünteti meg ezeket az Isten? Ha létezne, akkor nem tűrné el,
   hogy az emberek ennyi nyomorúságot elviseljenek. Közben kimutatott az
   ablakon, az utca szemközti oldalán, a járdán ülő két koldusra: Nézze
   csak milyen nyomorúságos az életük! Miért nem ad nekik Isten jobb
   sorsot? Azért, mert nem is létezik. A sok rossz és baj mind azért van a
   világban, mert nem létezik Isten, aki megszüntethetné azokat. A férfi
   türelmesen hallgatta a fodrász mondandóját, tudta, hogy nem sok értelme
   volna vitázni vele. Amikor a fodrász végzett, megköszönte munkáját,
   fizetett és elköszönt. Az utcáról még visszalépett és így szólt:
   "Tudja, a fodrászok nem léteznek. A világon nincs egyetlen fodrász
   sem." A fodrász csodálkozva kérdezte: "Hogy mondhat ilyet? Hiszen éppen
   most vágtam le a haját. Én is egy fodrász vagyok." De a férfi
   folytatta: "Márpedig a fodrászok akkor sem léteznek. Nézze csak azokat
   a koldusokat, milyen ápolatlan és hosszú a hajuk és a szakálluk. Ha
   léteznének fodrászok, akkor nem volnának ilyenek, és nem volna egyetlen
   hosszú hajú ember sem a világon."
   A kérdést, hogy létezik-e Isten, sokféle oldalról meg lehet közelíteni.
   Megkérdezhető, hogy bizonyítható-e létezése, mint teremtőé? A teremtett
   világ szépségét, rendezettségét, belső törvényszerűségeit látva az
   emberek egy része azt mondja, hogy ez mind Istennek köszönhető. Mások
   szerint mindez egy bizonyos fejlődésnek köszönhetően alakult ki. Egy
   másik szempont szerint Isten az erkölcsi rend szerzője, ő határozza
   meg, hogy mi nevezhető jónak és mi rossznak. Mások szerint maga az
   ember dönti el, hogy miként minősíti a cselekedeteket, ennek
   szélsőséges megnyilvánulása az, miszerint minden jó, amit az ember
   tesz, a rossz, a bűn nem is létezik. További szempont az igazságosság,
   miszerint életünk végén Isten lesz a bíránk, ő fog igazságos ítéletet
   mondani életünkről. Mások szerint a földi életben az igazságtalanság
   uralkodik az emberek között, és mindig lesznek olyanok, akik szerint
   nekik több jár a földi javakból, mint másoknak, s ez az igazságtalanság
   soha nem szüntethető meg. Isten létezését megközelíthetjük abból a
   szempontból is, hogy a hívő emberek szerint ő adta szívünkbe a
   boldogságvágyat, a boldogság keresését és azt is, hogy a túlvilági,
   örökké tartó boldogságra vágyakozzunk. És ha Isten adta nekünk ezt a
   vágyakozást a boldogság után, akkor ő is töltheti azt be. A nem hívő
   emberek szerint mindenkinek egyedül kell megküzdenie saját
   boldogságáért.
   Bármilyen szempontból is közelítjük meg a kérdést, mindig lesznek
   olyanok, akik hívő emberként válaszolnak, mások viszont a hitetlenség
   nézőpontjából. Érvekkel, cáfolhatatlan magyarázatokkal és tudományos
   bizonyítékokkal egyik tábor sem fogja meggyőzni a másik tagjait. Mert
   Isten létezésében akkor kezd el hinni az ember, amikor a szíve mélyén
   meghallja Jézus hívását: Jöjjetek hozzám mindnyájan! Ez a
   szeretetteljes hívás indíthatja el az embert a hit útján. Imádkozzunk
   azért, hogy a nem hívők egyszer meghallják szívük mélyén az Úr hangját.