2017. augusztus 13. - Évközi 19. vasárnap

   Amikor (a kenyérszaporítás után) a tömeg befejezte az étkezést, Jézus
   mindjárt a csónakba parancsolta tanítványait, hogy amíg ő elbocsátja a
   tömeget, menjenek át előtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az
   embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben
   beesteledett, s ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár
   stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert
   ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult
   feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy
   kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította
   őket: "Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" Erre Péter odaszólt neki:
   "Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!" Ő
   azt mondta: "Jöjj!" Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen,
   és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni
   kezdett. Felkiáltott: "Ments meg, Uram!" Jézus nyomban kinyújtotta
   kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: "Te kicsinyhitű, miért
   kételkedtél?" Mikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban
   levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: "Te valóban az Isten Fia
   vagy!"
   Mt 14,22-33
   Elmélkedés:
   Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?
   Aki hajóval vízre száll, annak ismernie kell a víz természetét. Akár
   görög halászok bölcs mondása is lehetne ez a kijelentés, pedig csak
   Péter apostol kapcsán találtam ki. Péter naponta vízre szállt
   hajójával, hogy halászattal keresse meg családja számára a megélhetést.
   Jól ismerte a halászat mesterségét és jól ismerte a víz természetét is.
   Tudta, hogy mikor érdemes halászni és mikor nem. Tisztában volt a víz
   veszélyeivel, a viharok fenyegetésével és azzal is, hogy a nyílt vízen
   hajója csak bizonyos mértékig nyújthat biztonságot. Tudta, hogy egy
   fából készült könnyű bárka fennmarad a víz tetején, nem úgy, mint a
   nehezebb tárgyak, amelyek elsüllyednek. Péter, a halász ismerte a víz
   természetét. Sejtette, hogy Mestere, Jézus nem emberi képességeinek
   köszönhetően tud a víz tetején járni. Péter tudta, hogy ő nem tudna a
   víz tetején járni, mert erre egyetlen ember sem képes. Tisztában volt
   vele, hogy ha kiszáll hajójából, rögtön elsüllyedne a hullámok között.
   Mindennek ellenére bátorság és bizalom volt benne. Bátorság, hogy
   Jézustól azt kérje, hogy ő is tudjon a víz tetején járni és bizalom,
   hogy Jézusnak van hatalma tejesíteni szokatlan kérését.
   A történetet olvasva elcsodálkozunk Péter apostol erős hitén, majd
   pedig kicsinyhitűségén. Erős hitének köszönhetően képes arra, hogy
   legalább néhány lépést tegyen Jézus felé a víz tetején, de aztán mégis
   meggyengül a hite és emiatt süllyedni kezd. A hittel kapcsolatban
   eszünkbe jut Jézus egyik legérdekesebb kérdése: "Csak az a kérdés, hogy
   amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8). Krisztus
   emberekre építette közösségét, az Egyházat, köztük olyan emberekre,
   mint Péter, és ráadásul éppen őrá és utódaira bízta az Egyház
   vezetését. Továbbá állíthatjuk, hogy a mi Urunk az emberek hitbeli
   meggyőződésére alapozva hozta létre Egyházát, de ez a meggyőződés
   bizony ingatag, hullámzó, egyszer erősebb, máskor gyengébb, miként ezt
   jól mutatja Péter példája. Jézus is bízott a változásban és a
   fejlődésben. Tudta, hogy lesznek hullámvölgyek, amikor az ember szinte
   vesztébe süllyed, de azt is tudta, hogy az isteni kegyelem képes
   megmenteni és képes hitében megerősíteni az embert, mert Isten kegyelme
   végtelen. A fejlődést, azaz Isten országa folytonos növekedését és az
   Egyház tagjainak hitbeli erősödését hasonlította Jézus kicsiny
   mustármaghoz, amely hatalmas fává növekszik. Jézus nem adott
   tanítványai számára írott szabályokat. Az ószövetségi törvényt Isten
   parancsára Mózes kőtáblákra véste, s ezeknek a parancsoknak a
   megtartása jelentette az emberek számára az Isten iránti hűséget és
   szeretetet. Jézusnak eszébe sem jutott hasonló módon törvényt adni,
   mert nem akarta, hogy a világból való távozása után követői számára
   írott szabályok legyenek a mérvadóak. A mi Urunk azt akarta, hogy az ő
   személyét és a neki köszönhető megváltás titkát tekintsük magnak, amit
   elvetünk az emberi szívekbe, hogy minden emberhez eljusson az üdvösség
   tanítása. Az Egyház szervezetét, annak tekintélyét, jogrendjét és
   törvényeit, valamint azt, hogy az Egyház küldetése az emberek
   üdvösségre segítése, azok fogadják el, akik hisznek Jézus Krisztusban,
   mert a hit mindezt megelőzi. Az Egyház jövője attól függ, hogy
   tagjaiban mennyire erős a hit. Ez a hit olykor meginoghat, de Péter
   apostol példája bátorítson minket abban, hogy Jézus képes minket
   megmenteni, képes megerősíteni minket a hitben.