2017. szeptember 17. - Évközi 24. vasárnap

   Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: "Uram, ha
   vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
   hétszer?" Jézus így felelt: "Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
   hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart
   számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki
   tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
   megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és
   mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga
   leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent
   megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt
   még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik
   szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni
   kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és
   kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett,
   hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
   Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak.
   Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így
   szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden
   tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is
   megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És
   az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent,
   amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta
   szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének."
   Mt 18,21-35
   Elmélkedés:
   Bocsáss meg!
   A mai evangéliumban Péter apostol a megbocsátással kapcsolatban kérdezi
   Jézust, aki válaszul egy példabeszédet mond. A gonosz szolga, akinek az
   úr elengedte nagy tartozását, szolgatársának egy kisebb adósságot sem
   volt hajlandó elengedni. Az úr irgalmas volt, de a szolga kegyetlenül
   viselkedett, amiért el is nyerte büntetését a történet befejezésében. A
   hasonlat mondanivalója világos számunkra: bocsássunk meg az ellenünk
   vétő embertársainknak, hogy mi is számíthassunk Isten irgalmára!
   A hétköznapi életben számtalanszor mondjuk: "Ne haragudj! Bocsáss meg!
   Elnézést! Bocsánat!" Egyszerűbb helyzetekben, amikor nem történt
   szándékos sértés, könnyen kimondjuk e szavakat, és a válasz is
   ugyanilyen könnyen érkezik: "Nem történt semmi. Nincs semmi gond." Egy
   pillanatnyi zavar vagy váratlanul adódó kellemetlen helyzet feloldására
   alkalmasak ezek a szavak. Más a helyzet, amikor komolyabb sértésről,
   megbántásról van szó. Ilyenkor nehezebb a bocsánatkérő szavak kimondása
   és a megbántott személy részéről a megbocsátás is. Ilyenkor mindig a
   két személy jövőbeli kapcsolata forog kockán. Meddig tudja az egyik fél
   magában hordozni azt a terhet, hogy megbántotta embertársát, barátját,
   házastársát vagy munkatársát és nem kért tőle bocsánatot? És meddig
   tudja a sértett személy magában hordozni annak terhét, hogy nem tudott
   szívből megbocsátani?
   Helyes az a törekvés, ha az összekuszálódott, megromlott kapcsolatokat
   minél előbb próbáljuk helyrehozni. A tétlen várakozás, a bocsánatkérés
   halogatása nem fogja helyrehozni a hibát. A tüskét érdemes mielőbb
   kihúzni. Így is időbe fog telni a seb gyógyulása, de ha ki sem húzzuk,
   akkor elfertőződik, elmérgesedik. Ugyanakkor bizonyos esetekben idő
   kell a bocsánatkéréshez és időre van szükség a megbocsátáshoz. Ha
   valaki nem látja be mindjárt az elején, hogy hibázott, megbántotta a
   másikat, és úgy gondolja, hogy neki van igaza, akkor időt kell adni
   számára, hogy átgondolja a történteket, belássa saját hibáját és ezt
   követően kérjen bocsánatot. A másik oldalon szintén előfordulhat az,
   hogy valakit annyira váratlanul ért vagy annyira érzékenyen érintett a
   sértés, hogy hiába kérnek tőle bocsánatot, ő nem képes azonnal túllépni
   a helyzeten. Időre van szüksége ahhoz, hogy kiengesztelődjön azzal, aki
   megbántotta őt. Bármelyik oldalon is állunk egy adott élethelyzetben,
   mindig tanúsítsunk türelmet, adjunk időt, lehetőséget a másik
   személynek. A vádaskodás, a másik személy hibáztatása, a magunk
   igazához való túlzott ragaszkodás nem fog előbbre vinni és nem fog
   segíteni a probléma megoldásában. A hamar alkotott ítélet ritkán
   szokott helyesnek bizonyulni. A hamar alkotott ítélet szinte kivétel
   nélkül egyoldalú, amely csak az egyik fél szempontjából nézi a
   történteket és nem veszi figyelembe a másik személyt. Ne legyünk
   biztosak a magunk ítéletében, ha közben meg sem hallgatjuk a másik
   felet, nem is törekszünk arra, hogy megértsük őt.
   A megbocsátás nem gyengeség és a megbocsátás nem abból fakad, hogy
   tehetetlenek vagyunk a másik személyben lévő rosszal szemben. Isten sem
   ilyen lelkülettel bocsát meg nekünk, hanem azért, hogy kinyilvánítsa
   szeretetét és így helyreálljon a vele való kapcsolatunk. Tanuljuk meg
   Istentől az irgalmas lelkületet!