2017. október 8. - Vasárnap, Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya

   Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű
   városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából
   való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és
   így szólt: "Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb
   vagy te minden asszonynál!"
   Lk 1,26-28
   Elmélkedés:
   Isten dicsőségére
   Jézus születésének hírüladásából a bevezető részt olvastuk az
   evangéliumban, ma Magyarok Nagyasszonya ünnepén. Gábor angyal
   köszöntése több, mint egy egyszerű üdvözlés vagy köszöntés, hiszen az
   általa mondottak Mária iránti mély tiszteletet és megbecsülést fejeznek
   ki. Mária nagysága elismerésére utalnak a szavak, miszerint
   "kegyelemmel teljes." Ez a cím azért illeti meg Jézus édesanyját, mert
   tökéletesen együttműködött az isteni kegyelemmel, szíve soha nem
   távolodott el Isten akaratától és mindenben engedelmesnek bizonyult.
   Bűntelen élete elsősorban nem az ő érdeme, hanem Istené, aki elhalmozta
   őt kegyelmével. Ugyanakkor mégsem mondhatjuk azt, hogy passzív
   szereplőként eltűrte, hogy Isten azt tegyen vele, amit akar. Emberi
   akaratát átengedte Istennek, hogy ne a maga erejéből vagy képességeiből
   történjen vele bármi, hanem Isten kegyelméből. Isten általunk is nagy
   dolgokat képes véghezvinni, ha együttműködünk vele, s engedjük, hogy
   kegyelme hasson bennünk és általunk.
   A kezdeti csodálkozás és megdöbbenés után Mária megérti és elfogadja
   kiválasztottságát, beleegyezik az isteni akaratba, az Úr alázatos és
   engedelmes szolgálója lesz. Ez a lelkület teszi őt naggyá. Alaptalan a
   félelem, hogy Jézus anyja iránti tiszteletünk elhomályosítja Krisztus
   dicsőségét, hiszen soha nem magára akarja irányítani figyelmünket,
   hanem Fiára és Fiának üdvözítő tetteire. Mária mindig azt mondja
   nekünk, amit egykor a kánai menyegzőn a szolgáknak is: tegyük azt, amit
   Jézus mond nekünk!
   Szent István király országfelajánlása óta Mária népe, Mária országa
   vagyunk, és tapasztaljuk az ő szeretetét, oltalmát és közbenjárását.
   Ugyanakkor érdemes Máriától tanulnunk. Aki Krisztushoz tartozik, annak
   szeretettel kell fordulnia embertársa felé. Észre kell vennünk az
   emberi szükséghelyzetet, ahogyan Mária is észrevette azt a kánai
   házaspár ünnepén. És rögtön cselekednünk kell, fel kell ismernünk, hogy
   az adott helyzetben mit tehetünk, mire van erőnk, mi az, amivel valóban
   használni tudunk a rászorulóknak. Készen kell lennünk arra, hogy
   önmagunkat adjuk a másik embernek, szeretetből tegyük ezt, mert ez a
   segítségnyújtásnak a leghatékonyabb módja és ez minősül hiteles
   tanúságtételnek Isten szeretetéről, amely általunk árad ki a segítségre
   szoruló ember felé. Ha a nem hívők azt látják, hogy a keresztény
   emberek nem maradnak tétlenek mások nyomorúsága láttán, hanem tudnak
   önzetlenül segíteni, tudnak valóban jót tenni, tudnak szeretetből
   cselekedni, akkor cselekvésünk Krisztusról szóló tanúságtétel lesz,
   amely másokat is tevékeny, cselekvő szeretetre ösztönöz.
   Ez a szeretetteljes szolgálat, tevékenység vagy munka, nem csak az
   egyes személyek életét teszi szebbé, hanem az országét, a nemzetét is.
   Szolgálatunk során örömmel tapasztaljuk meg, hogy jobbá tudjuk tenni a
   világot, jobbá tudjuk tenni országunkat. És ha sokan vannak olyanok,
   akik ezt a szolgálatot felvállalják és a maguk környezetébe, az
   országnak abba a kis részébe, ahol élnek, egy kis békességet visznek,
   szeretetet adnak, fényt gyújtanak és reményt ébresztenek, akkor
   jócselekedeteik fénye távolabbról is látszani fog. Tegyünk minden jót
   Isten dicsőségére és annak reményében, hogy tőle kapunk majd jutalmat!