2017. október 22. - Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap

   Abban az időben a farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan
   tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat
   és a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: "Mester! Tudjuk, hogy
   igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem
   vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a
   véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?" De Jézus
   felismerte gonoszságukat, és így szólt hozzájuk: "Miért kísértetek, ti
   képmutatók! Mutassátok csak meg az adópénzt!" Aztán megkérdezte tőlük:
   "Kinek a képe és a felirata ez?" Azok azt felelték: "A császáré." Erre
   ő így szólt hozzájuk: "Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a
   császáré - az Istennek pedig, ami az Istené!" Ennek hallatára
   elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.
   Mt 22,15-21
   Elmélkedés:
   Tegyünk tanúságot örömmel!
   A mai vasárnap evangéliumában az adófizetéssel kapcsolatban fordulnak
   Jézushoz. Máté evangélista elárulja a kérdezők szándékát, miszerint
   bele akarnak kötni Jézus szavaiba, tanításába. A farizeusok nem bízzák
   a dolgot a véletlenre, hanem félrevonulnak, tanácskoznak, ügyesen
   kigondolják kérdésüket. A kérdés egyszerű, s látszólag egyszerűen lehet
   rá majd válaszolni. "Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?" (Mt
   22,17). Az adófizetés az egykori zsidóság körében mindennapos kérdés
   lehetett, s bizonyára sok vitát eredményezhetett az igennel és a nemmel
   felelők között. Jézus azonban nem a megszokott módon, nem egyszerű
   egyetértéssel vagy elutasítással válaszol, s ennek megvan a maga oka.
   Érdemes ismernünk a kérdés hátterében álló történelmi helyzetet. Jézus
   korában a zsidók országa a Római Birodalom fennhatósága alatt állt, az
   adófizetés elfogadása a római uralom elfogadását jelentette,
   megtagadása pedig az idegen elnyomás elutasítását. A Jézusnak szegezett
   kérdés ügyes csapdát rejt. Ha azt válaszolja, hogy szabad adót fizetni
   a császárnak, akkor ezzel elismeri az idegen, elnyomó hatalmat, és ez
   sok zsidó emberből váltana ki megütközést, ellenszenvet, olyanokból,
   akik hittek a nép szabadságában, függetlenségében. Ők azok, akiknek a
   fejében erősen élt a Messiás-király gondolata, aki majd meg fogja
   szabadítani a választott népet az idegen uralomtól. Ha viszont
   helytelennek nevezi az adófizetést, akkor ez a római császár elleni
   lázadásnak számítana, s azzal vádolhatnák, hogy fellázítja a népet. A
   csapda kikerülhetetlennek tűnik, bármit is válaszol a kérdezett,
   szavaiba könnyen beleköthetnek. Jézus felismeri a csapdát, a kérdezők
   gonosz szándékát és könnyedén tér ki: "Adjátok meg a császárnak, ami a
   császáré - az Istennek pedig, ami az Istené!" (Mt 22,21). Ebbe aztán
   senki nem tud belekötni, senki nem tud hibát találni. E felelettel nem
   megy bele a politikai vitába, ezért ellenfeleinek később újabb témát
   kell keresniük, ami vádaskodásuk alapja lehet.
   Egyházunk a mai vasárnapon a Missziós Világnapot tartja. Minden
   megkeresztelt ember meghívást kap, hogy tanúságot tegyen Jézusról és
   hirdesse az adományként kapott hitet. Jézus követése válasz erre a
   hívásra. Legyen példa az ő élete! Ahogyan átadta magát az Atyának,
   ahogyan előttünk járt az alázatos szolgálat és a szeretet
   cselekedeteivel, ahogyan odaadta életét a kereszten, hogy újra
   megtalálja azt, ugyanúgy kell nekünk is élnünk, Istennek felajánlva
   önmagunkat. Jézus egész élete missziós jellegű, a mennyei Atya
   küldötteként érkezett a világba, majd pedig küldetését befejezvén maga
   is küldetést adott tanítványainak. A misszió azt jelenti, hogy
   szenvedélyesen szeretjük Jézust és cselekvő szeretettel fordulunk
   embertársaink felé. Újra és újra odalépünk a kereszt elé és megállunk
   imádkozni a keresztre feszített Jézus előtt, hogy felismerve
   szeretetének nagyságát, támogatást és lelki erőt kérjünk küldetésünk
   teljesítéséhez. A mennyei Atya az öröm forrása, a Fiú az öröm
   megnyilvánulása, a Szentlélek pedig az öröm éltetője bennünk. Induljunk
   és tegyünk tanúságot Krisztusról örömmel!