2017. október 29. - Évközi 30. vasárnap

   Abban az időben, amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
   hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy
   törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki:
   "Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt:
   "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
   egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló
   ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson
   nyugszik az egész törvény és a próféták."
   Mt 22,34-40
   Elmélkedés:
   A szeretet válasz
   Az ószövetségi időkben a Mózes korában adott tízparancsolaton kívül
   több száz másik törvény szabályozta a zsidó emberek életmódját,
   biztosította a vallási és a társadalmi rendet. Mindenki meg volt róla
   győződve, hogy ezek a törvények Isten akaratának és szándékának a
   kiegészítései, amelyek megmutatják az embernek, hogy miként kell a
   mindennapokban Isten akarata szerint cselekedni. A hívő életében
   tulajdonképpen minden erről szól: hogyan lehet Isten akarata szerint
   élni. A zsidó emberek meggyőződése szerint a törvény megtartása teszi
   Isten előtt igazzá az embert, ezért nem szabad semmit elébe helyezni.
   Ebből a szempontból teljesen jó, helyes szándékkal születtek a
   különféle törvények, de az évszázadok során olyan szabályok is
   keletkeztek, amelyek mögött már nem volt fontos az isteni akarat. Sok
   tisztasági törvény ilyennek számított Jézus korában, s ezt ő szóvá is
   tette. A kiüresedett törvények megtartása helyett Jézus a szeretetet és
   az irgalmasság gyakorlását ajánlja, mint olyan cselekedetet, amelyet
   Isten mindenkitől megkíván.
   A mai vasárnap evangéliumában a legfőbb törvényről kérdezik Jézust.
   Válaszában az Isten és az embertársak felé megnyilvánuló szeretetet
   nevezi az ember legfőbb kötelességének: "Szeresd az Urat, a te
   Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez
   az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd
   felebarátodat, mint saját magadat" (Mt 22,37-39). Ebben a helyzetben
   szavaival nevezi a szeretetet a legfontosabbnak. De látnunk kell azt
   is, hogy nem csak beszélt a szeretetről, nem csak szavaival fejezte ki
   a szeretet elsődlegességét, hanem egész életével, valamint a szenvedés
   és a halál vállalásával is ugyanezt tette. Jézus szeretetből, az
   emberek iránti szeretetből áldozta fel magát a kereszten. Az Atya
   iránti szeretetből és engedelmességből, aki ezt az áldozatot kérte a
   megváltás érdekében. És az emberek iránti szeretetből, akik megváltásra
   szorulnak.
   Vajon miben találhatjuk meg életünkben a biztonságot, a megnyugvást,
   boldogságunkat és célunkat? Sokan abban bíznak, hogy a földi gazdagság
   boldogságot nyújt számukra, de minél többet birtokolnak, annál
   szegényebbek lesznek lelkileg és érzéseikben is. Mások azt gondolják,
   hogy a tudás, a megszerzendő ismeretek nyújtanak nekik boldogságot. De
   itt is csupán szerzésről van szó sok esetben. Ők előbb-utóbb rájönnek,
   hogy az emberi tudással egy idő után már nem jutnak előbbre. Ismét
   mások a testi egészséget tartják a legfontosabbnak, ezért aztán a
   betegségekkel, a szenvedéssel nem tudnak mit kezdeni. A lelki fejlődés
   útján lassan megtanulhatjuk, hogy akkor lesz boldog az életünk, ha azt
   szeretetből odaadjuk másoknak.
   Sokakban megdöbbenést vált ki az egyházi szóhasználat, miszerint a
   szeretet parancs. Pedig ez a szóhasználat megfelel a bibliai
   gondolkodásnak és Jézus is parancsnak nevezi a szeretetet: "Új
   parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek
   titeket, úgy szeressétek ti is egymást" (Jn 13,34). Ha valaki úgy
   gondolja, hogy a szeretet egy külső parancs, ami kívülről kényszeríti
   őt, akkor aligha lesz képes a helyes szeretetre. A szeretet parancsa
   esetében másról van szó. A szeretet belülről fakad, mert bennünk él az
   Isten. Az igazi szeretetben benne van az egész ember, egész értelmünk,
   minden érzésünk és akaratunk. A szeretet akkor lehet egész életünket
   átalakító és mozgató erővé, ha annak forrása maga Isten. A szeretet
   válasz Isten szeretetére, annak az embernek a válasza, aki már
   megtapasztalta Isten szeretetét.