2017. december 3. - Advent 1. vasárnapja

   Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem
   tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor
   otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a
   maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek
   hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy
   este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva
   benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek
   mondom: Virrasszatok!
   Mk 13,33-37
   Elmélkedés:
   Ismered a holnapot?
   Olyan világban élünk, amely nem ismeri a holnapot. A múltat már régen
   elfelejtette. A gyökerek, az emlékek, a hagyományok már nem jelentenek
   értéket. A múltbeli események már kevésbé adnak viszonyítási pontot.
   Minden, ami megtörtént, szinte rögtön feledésbe merül, elmúlt, már nem
   érdekes többé. Olyan világban élünk, amely nem ismeri a holnapot. A
   jelent még ismeri. Élj a mának, a pillanatnyi örömöknek! - hangoztatják
   sokan. Keresd a jelen boldogságát, szerezz élményeket, ez teszi
   boldoggá az életedet - mondogatják főként a fiatalok. Olyan világban
   élünk, amely nem ismeri a holnapot. Nem gondol előre, nem tervez előre.
   A holnapot nem ismerő emberek világa káosz és sötétség, kilátástalanság
   és reménytelenség.
   Az advent mindig elgondolkodtat minket az időről, az idő múlásáról, a
   múltról, a jelenről és a jövőről. És talán ez utóbbi a legfontosabb.
   Elgondolkodni a jövőről, a jövőben várható, bekövetkező eseményekről.
   Az advent mindig előre irányítja tekintetünket a jövő felé. A jövőbeli
   esemény, amit várunk, a karácsony, Jézus születésének napja. Oktalanság
   volna azt állítanunk: de hiszen ez egy múltbeli esemény! Ez már egy
   ősrégi történet, kétezer éves sztori. Oktalanság volna azt állítanunk,
   hogy karácsonykor csak egy múltbeli eseményre emlékezünk, annak
   szépségét próbáljuk felidézni, azt, hogy Jézus megszületett egyszer
   régen. Kész csoda, hogy ennyi idő után is vannak még olyanok, akiknek
   fontos ez a múltba vesző történet. A hívő ember másként gondol a
   karácsonyra és éppen emiatt tekint nagy lehetőségként az adventi
   időszakra. A keresztény ember hiszi, hogy az Úr születése minden
   esztendőben megismétlődik, ez egy jövőbeli esemény, amely néhány hét
   múlva ismét meg fog történni. Jézus Krisztus újra megszületik az emberi
   szívekben, újra eljön ebbe a világba. Éppen ezért ne beszéljünk Jézus
   születéséről úgy, mint egyszeri történelmi eseményről, amelynek
   ismerjük a dátumát, de ennél többet nem jelent számunkra.
   Ma advent 1. vasárnapja van. Elindulunk adventi utunkon, megkezdődik
   számunkra a karácsonyi előkészület. Ha az adventi készület csak azt
   jelenti, hogy ezekben a napokban felidézzük azt, hogy az Úr egyszer,
   régmúlt időkben eljött, akkor még nagyon keveset tettünk. Akkor még
   keveset értettünk meg Isten titkaiból, aki szüntelenül közeledik, eljön
   hozzánk. Tovább kell lépnünk a múltról való merengésnél és tovább kell
   lépnünk a jelen valóságánál és a jövőbe kell tekintenünk. A jövő felé
   kell fordulnunk, hogy ki tudjunk lépni a jelen sötétségéből és
   reménytelenségéből. Mert ez a jövőbeli esemény, az Úr újbóli
   megszületése világosságot támaszt körülöttünk és reményt ébreszt
   bennünk.
   A mai vasárnap evangéliumában ezt olvassuk: "Vigyázzatok és
   virrasszatok! Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg
   a ház ura!" A virrasztás és az éberség azt jelenti, hogy valaki egy
   jövőbeli eseményre készül, azt várja. Az előttünk álló heteket
   próbáljuk meg arra felhasználni, hogy tisztázzuk magunkban kit is
   várunk, kinek a jövetelére készülünk? Próbáljuk megérteni, hogy mit
   akar nekünk hozni, mivel szeretne minket megajándékozni a kis Jézus? Az
   örökkévaló Isten arra készül, hogy újra belépjen az emberi időbe. Segít
   minket helyesen értékelni a múltat, erőt ad a jelen mindennapi
   küzdelmeihez és új értelmet ad jövőnknek.