2017. december 10. - Advent 2. vasárnapja

   Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. Izajás próféta
   megírta: "Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse
   utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját,
   tegyétek egyenessé ösvényeit." János ezért a pusztában hirdette a
   bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá Júdea egész
   vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Megvallották bűneiket, ő pedig
   megkeresztelte őket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát
   viselt, csípőjét bőröv vette körül; sáskát és vadmézet evett. Ezt
   hirdette: "Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó,
   hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek
   titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!"
   Mk 1,1-8
   Elmélkedés:
   Életünk útjai
   Minden ember élete utakból áll. Van, amikor tudjuk, hogy pontosan hová
   vezet egy-egy út, máskor teljes homályba burkolózik az út vége.
   Némelyik úton bátran indulunk, lendülettel haladunk, más utakra
   félelemmel lépünk, csak óvatosan araszolunk. Olykor magabiztosak
   vagyunk, mert határozottan érezzük, hogy ez a mi utunk, máskor
   elbizonytalanodunk, mert azt érezzük, hogy ez nem a mi utunk,
   zsákutcában találjuk magunkat, ahonnan vissza kell fordulnunk.
   Minden ember élete utakból áll. Néha egyedül haladunk egy úton, mert
   annak nehézségeivel nekünk kell megküzdenünk, máskor társainkkal együtt
   megyünk egy olyan úton, amely a közösen meghatározott cél felé vezet.
   Néha könnyedén, gyorsan haladok előre, máskor minden lépés fárasztó,
   megerőltető számomra. Néha olyan pontossággal haladok, mintha csak egy
   térképen bejelölt útvonalat követnék, máskor véletlenszerű kóborlásnak
   tűnik az út. Ezeken az utakon folyton haladnunk kell, hogy megérkezzünk
   célunkhoz. Haladás nélkül, lépések nélkül nincs célba érés.
   Minden ember élete utakból áll. Az én életem is utakból áll. Érzem-e
   ezeken Isten vezetését? Igénylem-e, hogy ő vezessen útjaimon? Hová
   vezet életutam? Egyszerű adventi kérdések ezek, amelyek
   megválaszolásához még el sem kell indulnunk, hanem le kell ülnünk, hogy
   szépen, csendben válaszoljunk rájuk.
   Advent 2. vasárnapjának evangéliumában Keresztelő Szent János hangját
   halljuk: "Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit." És
   János szavára megmozdult a nép, bűnbánatot tartottak és ennek jeleként
   megkeresztelkedtek. Egy kicsit elcsodálkozunk azon, hogy mennyire
   hatásos volt János felhívása. Vajon minek köszönhető ez az eredményes
   fellépés? Talán annak, hogy egészen különleges volt az életvitele? Mert
   az biztos, hogy nem úgy élt, ahogyan kortársai. Kivonult a pusztába,
   kereste a magányt. Ruházata a lehető legegyszerűbb, amit a természet ad
   neki. Étele szintén a természet adománya. Ha csupán ezeket a külső
   dolgokat látták volna az emberek, akkor talán különcnek tartották
   volna, de aligha hallgattak volna rá. Mosolyogtak volna megjelenésén és
   szavain egyaránt. De nem ez történt, hanem odafigyeltek szavára, s
   ennek oka az, hogy megérezték: János valóban próféta, prófétai jellem,
   általa Isten szól a néphez. Keresztelő János bűnbánatot hirdetett és az
   emberek belátták saját bűnösségüket, pedig jól tudjuk, hogy ez
   egyáltalán nem könnyű. János fellépése felrázta az embereket és
   elindultak a bűnbánat útján, amelyen Isten vezette őket.
   Igen, a bűnbánat is egy út, mindannyiunk útja, amelyen Isten vezet
   minket. Az adventi időszak célja az, hogy elindítson minket ezen az
   úton, a bűnbánat útján. Adventi utunk Betlehembe, a kis Jézushoz vezet.
   Bűneink akadályként állnak ezen az úton. El kell őket távolítanunk,
   hogy fel tudjuk szabadítani az utat és tovább tudjunk haladni. A téli
   időszakban gyakran előfordul, hogy a heves szél hatalmas úttorlaszokat
   emel, amelyek akadályozzák az embereket a közlekedésben. Aztán egy idő
   után jönnek a hótoló gépek és felszabadítják az utakat. A bűnök
   úttorlaszát a bűnbocsánat szentsége szünteti meg, ezért az adventi
   időszakban mindenképpen keressük meg annak idejét, amikor elvégezzük
   szentgyónásunkat. Így tudunk majd tiszta szívvel megérkezni a betlehemi
   gyermekhez, Jézushoz.