2018. február 11. - Évközi 6. vasárnap

   Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így
   kérlelte: "Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!" Jézusnak megesett
   rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki:
   "Akarom! Tisztulj meg" Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult.
   Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal:
   "Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg
   magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte
   áldozatot, bizonyságul nekik". Ám az, alighogy elment, mindenfelé
   hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett
   többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken
   tartózkodott. Mégis mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.
   Mk 1,40-45
   Elmélkedés:
   Irgalomból fakadó tett
   Jézus nyilvános működésének első napjait Márk evangélista meglehetősen
   sűrítve közli. Az események gyorsan következnek egymás után. Jézus
   meghívja az első tanítványokat, kiűzi az ördögöt egy megszállottból,
   betegeket gyógyít, köztük Péter anyósát, majd pedig sietve továbbindul,
   hogy máshol is tanítsa az embereket. Ezek után az evangélista kissé
   lelassítja az események menetét, több időt szentel azok bemutatására. A
   leprás ember meggyógyítása már ezt a jellegzetességet hordozza magán,
   hiszen itt már a beteg és Jézus beszélgetését is közli. Természetesen a
   korábbi gyógyítások alkalmával is beszélhetett Jézus a gyógyulni kívánó
   személyekkel, csupán az evangélista nem rögzítette ezeket. Most végre
   nagyobb jelentőséget tulajdonít e párbeszédeknek, hiszen belőlük
   megismerheti az olvasó a betegek indítékait és hitét, amelyek
   tanulságként szolgálnak számára.
   A leprás ember meggyógyítása az első olyan csoda, amely már egészen
   részletes. A bibliai időkben mindenféle súlyos bőrbetegséget leprának
   neveztek, ezek abban a korban gyógyíthatatlannak számítottak. A leprás
   beteg a zsidó törvények szerint tisztátalan volt, azaz nem vehetett
   részt az istentiszteleteken, valamint nem érintkezhetett a társadalom
   többi tagjával. Ennek nyilvánvalóan elsősorban egészségügyi oka volt,
   ilyen módon igyekeztek megakadályozni a betegség terjedését, a további
   fertőzéseket. A beteg elszigeteltségének valós helyzetét jól jellemzi,
   hogy egyedül megy Jézushoz, őt tehát nem a rokonai vagy a barátai
   viszik, mint némely más esetben. Ez egyúttal az akkori leprás betegek
   helyzetét is jelzi, senki nem törődött velük, senki támogatására nem
   számíthattak.
   A történetben szereplő leprás, amikor Jézushoz ér, azonnal térdre borul
   előtte és így adja elő kérését. Leborulásában észrevesszük az alázat, a
   gyenge ember alázatát a hatalommal rendelkező Isten előtt. Szavaival
   azt fejezi ki, hogy hisz, mégpedig feltétel nélkül hisz Jézus gyógyító
   hatalmában, erejében. Ezt mondja az Úrnak: "Ha akarod, te meg tudsz
   tisztítani engem!"
   Nem mehetünk el szó nélkül amellett, ahogyan az evangélista jelzi Jézus
   reakcióját. Az Úr még nem mond semmit, nem kérdez semmit, nem tesz
   semmit, hanem "megesett rajta a szíve." Több ez, mint szánalom vagy
   együttérzés. Ez irgalom, amely teljes mélységében átérzi a beteg
   nyomorúságát. Irgalom, amellyel Isten fordul az ember felé. Irgalom,
   amely képes szabadulást hozni annak, aki hisz. Irgalom, amely Isten
   ingyenes ajándéka. Irgalom, amely nem szavakban, hanem cselekedetekben
   nyilvánul meg. Ez az irgalom indítja Jézust arra, hogy csodát tegyen a
   leprással, megszabadítsa őt betegségétől.
   A gyógyító érintés után Jézus kettős parancsa következik. Ez egyrészt
   azt tartalmazza, hogy az immár meggyógyult ember menjen el a paphoz,
   akinek a törvény által biztosított feladata, hogy egészségesnek
   nyilvánítsa őt és ezzel visszafogadja, visszaengedje a társadalomba, az
   egészséges emberek közösségébe. A parancs másik része arra irányul,
   hogy a beteg ne beszéljen senkinek arról, hogy mi módon gyógyult meg,
   kinek köszönheti a leprától való megszabadulását.
   Jézus szándéka azonban meghiúsul, mert az illető mindenkinek
   híreszteli, hogy Jézus tett vele csodát. Cselekedetében ne azt lássuk,
   hogy megszegi Jézus kifejezett parancsát, hanem azt, hogy Isten országa
   nem marad rejtve: aki megtapasztalta Isten irgalmát, az hirdetni fogja
   azt, s ennek köszönhetően növekszik az Isten országa.