Szólj életet jelentő szavakat!
„A szelíd nyelv életnek a fája…” (Példabeszédek 15:4)

Jakab azt írja: „Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló” (Jakab 1:26). Ó, sokszor mondtam én is olyan szavakat, amiket nem kellett volna, csak azért, hogy mondjak valamit, mert ha nem szólnék, olyan, mintha nem is léteznék. Csak beszéltem és beszéltem, pedig tudtam, hogy rosszat teszek; az a baj, hogy túl hosszú a nyelvem. Hogyan lehet féken tartani nyelvünk negatív hajlamát? Ha pozitív dolgokra használjuk.

Hogyan?
1) Légy bátorító! „A szelíd nyelv életnek a fája” (Példabeszédek 15:4). Szavaid segíthetnek egy reményvesztett embernek, hogy mégis élni akarjon, lelkesíthetik egy beteg szerettedet, hogy megküzdjön a betegséggel és meggyógyuljon. A bátorítók Isten élharcosai a vereség, kétségbeesés és depresszió ellen!
2) Szeretettel mondd meg az igazat! Gyakran nehéz megmondani, amit a másiknak hallania kell, az igazi barátság azonban megkívánja, hogy ilyen dolgokat is kimondjunk. „Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködőnek a csókja” (Példabeszédek 27:6). A szeretettel kimondott igazság felszabadíthatja a másik embert téves felfogásaiból, tévhiteiből és makacs hajthatatlanságból, egy szabad, gyümölcsöző életre (ld. János 8:32).
3) Kérd el Istentől a megfelelő szavakat! „Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni…” (Példabeszédek 10:32). Honnan tudhatod, hogy a hallgató milyen szavakat fog elfogadni? Kérd ehhez Isten vezetését!
4) Legyenek szavaid életadóak! „A bölcs tanítás az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére” (Példabeszédek 13:14). Az embereknek, akikkel találkozol, olyan szavakra van szükségük, amik a lelki halálból az örök élet felé vezetik őket. Ma tehát mondd az élet és gyógyulás szavait!