Annak idején azt képzelték el a Messiásról, aki majd jön, hogy minden ellenséget legyőz. Aki erős lesz és hatalmas, aki előtt mindenki meghátrál és térdet hajt. - - Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek - e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát. ( Mt 13,54 – 58 ) A názáretiek elcsodálkoztak Jézuson. Kérdezgették: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez?” Egyáltalán ki Ő, hogy Isten küldöttjének nevezze magát? Hiszen ismerjük őt! Ő csak Jézus, József fia, Mária gyermeke! Ismerjük jól gyerekkora óta. Hogyan jön Ő ahhoz, hogy az Isten Fiának mondja magát? A Názáretiek nem tudták elképzelni Jézust, az egyszerű ács fiát, Mária gyermekét Megváltónak. Ők egy erős, és gazdag vezért, hőst képzeltek el, akit követhetnek. Mindenki elsősorban azt várta, hogy a Messiás megszabadítja népét a római elnyomástól, és meghozza Jeruzsálem dicsőségét. Pedig Jézus nagyon is fontos tényekről beszélt nekik. Arról, hogy az Isten szereti őket, és Ő az, akivel elérkezett: az öröm, a béke, a szabadulás, az új élet, és a kegyelem ideje. Jézus csupa olyan történésről, igazságról beszél, amiből a legtöbbször hiányt szenvedünk mindnyájan. Ugye, mennyire nem megy Jézus elfogadása, a szeretet átadása, a békesség megtartása, a bűneinktől való szabadulás, és mennyire rosszul ismerjük Istent?! Ha új életet akarunk élni, el kell indulnunk Jézus után a szeretet, a béke, a hit, a remény, és a bűneinktől való szabadulás keskeny, és igencsak nehéz, keserves, de egyedül lelki békét, boldogságot, és üdvösséget adó útján.