Mindannyian tudjuk, hogy a mi érzékszerveinkkel: a látásunkkal, a hallásunkkal, a tapintásunkkal csak nagyon kicsi, és homályos részét tudjuk fölfogni a valóságnak. De még kisebb részét tudjuk érzékelni Isten mennyei világának, pedig az valóság. - Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: „Elmegyek, és helyet készítek nektek?” Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” ( Jn 14, 1 – 6 ) Figyeljük csak meg Jézus szavait: - mintha csak azt mondaná: ne ragaszkodjunk tíz körömmel ehhez a földhöz! Ne gondoljuk, hogy ez a föld a minden! Milyen sokan elmentek már erről a látható világból, amely csak egy bizonyos fajta lakóhely, sátor. Jézus viszont beszél arról az otthonról, amelyet a mennyei Atya ad, amely oltalmat, védettséget jelent az elhunyt szeretteinknek, és boldogságot fog adni nekünk is. Tehát biztos, hogy elhunyt szeretteink jó helyen vannak, és mi is jó helyen leszünk. Jézus szavai, adjanak reménységet nekünk! Biztos, hogy Isten a nagy jövőre felkészít mindannyiunkat, és megőriz minket, hogy jelen lehessünk Jézus nagy végső győzelmén, és Vele lehessünk majd az egészen új világban, ami készül számunkra! Amikor Jézus nyugtat minket: „Ne nyugtalankodjék a szívetek!”, akkor vigasztal a halott szeretteink miatt is, de elsősorban ránk élőkre gondol! Jézus szavai mindig adjanak vigaszt: „ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok”. Sajnos most még olyan földön élünk, ahol sokszor könny, és vér folyik, ahol a betegség, a szenvedés, a bűn, és a halál fenyeget. De ne nyugtalankodjék a szívünk, hanem vegyük észre, hogy a megnyílt menny alatt élünk, ahová Jézus Krisztus előrement, és készíti elő a helyünket, a boldogságunkat. Ezért van értelme a szeretetnek, minden áldozatának, a másokért való szolgálatnak, a békességre való törekvésnek, a bűneink megbánásának, és a bocsánatkérésnek, mert így, és ezzel lesz része életünk, az Isten örök tervének.