Ne csaljátok meg magatokat!

Nekünk, utolsó időben élő hívőknek nagyon kell vigyáznunk, hogy valamiképpen meg ne csaljon lelkünk ellensége. Mert az utolsó percekben is el lehet bukni. Isten ezt nem akarja, az ő féltő szeretete figyelmeztet: Ne csaljátok meg magatokat!

A csalás bűn, a bűn zsoldja pedig a halál. Vannak bűnök, amiket úgy örököltünk a mi atyáinktól, és vannak bűnök, amik az idők folyamán alakultak ki bennünk. Vannak szándékos, előre kitervelt bűneink, amelyekre nincsen bűnökért való áldozat, vannak olyanok, amelyek nem szándékosak. Isten igazságos, és a kétféle bűn között már az ószövetségben különbséget tett. Vannak megbocsátható és megbocsáthatatlan bűnök. A bűn a sátán által van a világon, az ő célja az, hogy bűnre vigye az embereket, eltávolítva őket ezzel Istentől. Minden gonosz cselekedet, vágy, indulat az ő munkálkodásának gyümölcse. A bűn az ember szabad akaratából jött be a világba. Isten ma is megengedi, hogy mi döntsünk: a bűnt követjük, vagy harcolunk ellene. Mindkét döntésnek következménye van. Ha Isten mellett döntünk, akkor ő elvégzi megszentelő munkáját, és örök életet ad az övéinek. Ha dédelgetjük a bűneinket, akkor azok uralkodnak rajtunk, és az örök kárhozatba taszítanak. Akik test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek az Úr előtt. Aki kedves szeretne lenni, az azt kérdezi: - Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem? Csak az Úr akaratának ismeretében tudunk jó döntést hozni! Isten gyűlöli a bűnt, mert az szakította el tőle keze alkotását, az embert. És akik szeretetik Istent, gyűlölik a hamisság minden ösvényét! A csalás bűne ma már szinte természetes. Előnyös célok elérésének érdekében könnyedén csalnak az emberek. De a hívő ember ezzel is felveszi a küzdelmet. Isten megadja a mi szükségletünket, nekünk nem kell csalni, hanem kérni a mennyei Atyától, és Ő megadja, amire szükségünk van. A csalás mások megtévesztése, félrevezetése és megkárosítása. Csalhatok én is, és csalhatnak engem is. Csalni lehet embereket, Istent és önmagamat, de a következményeket mindig hordani kell!

Jákób is csalt azért, hogy az elsőszülöttségi áldást elvegye Ézsautól. Hazudott, becsapta édesapját és bátyját, csalással vette el az áldást. Ézsau keserűen kifakad: Nem méltán hívják-é őt Jákóbnak? Mert immár két ízben csalt meg engemet; elvette elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat! Igaz, hogy Isten már születésük előtt megmondta Rebekának, hogy a nagyobbik szolgál majd a kisebbiknek. De Jákób nem tudta kivárni Isten idejét. Csalásának következményeit neki is viselnie kellett. Bár Isten vele volt, mégis ahogy ő csalt, úgy csalták meg őt is. Amit vetett, azt aratta is.

Mi is vetettünk valamikor, és most aratjuk bűneink vetését. Keserű aratás ez, fájdalmas. Vagy talán most vetünk. Vigyázzunk, ne csaljuk meg magunkat, mert amit elvetünk, le is fogjuk aratni!

Jákób szolgál Lábánnál az ő kisebbik lányáért, a szép Rákhelért hét esztendőt, akit megszeretett, de a menyegző után látja, hogy a csúnyácska Leát vezették be hozzá lefátyolozva. Jákób is érzi a keserűséget: - Nem Rákhelért szolgáltalak hét évig? Miért csaltál meg engem? – Újabb hét évig kell szolgálnia Rákhelért. De megcsalta a bérezésnél is. Mondja is Jákób feleségeinek: Atyátok engem megcsalt, tízszer is megváltoztatta béremet. Neki is át kellett élni a keserűséget.

Zákeus is csalt. Vámszedő volt, csalással, veszekedéssel, mások megkárosításával szerezte vagyonát. Bár ismerte Isten törvényét, tudta, hogy a hamis mérték utálatos az Úr előtt, mégis használta. Az ő mérlege mást mutatott, így haszna nagyobb lett. Nem egyformán mért az embereknek. Van, akinek igazi mértékkel, van, akinek hamis fonttal. Pedig tudta, hogy Isten haragszik ezért, de nem törődött vele. Az apostol is figyelmeztet: - Senki meg ne károsítsa valamely dologban az ő atyjafiát: mert bosszút áll az Úr mindezekért! Thess. 4:6.

Csalás az is, ha hamis biztonságban ringatom az én atyámfiát. Látom a bűnt, de túl nagy megértéssel kezelem azt. Hazugsággal gyógyítják népem lányainak romlását: Békesség, békesség – és nincs békesség. – írja Jeremiás próféta. És a túl nagy megértés miatt nem tudtak megtérni! Veszélyes a hamis dolgokat igaznak feltűntetni, az igazságot pedig elferdíteni! A megcsalatás veszély óriási! Ma is sok hamis tanító támadt és vigyázni kell nagyon, hogy meg ne csalattassunk! Péter apostol figyelmeztet: Vannak pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni. Nagyon nehéz felismerni, mert az igazság szép üzenete közé becsempészik a hamis tanítást és elferdítik ezzel mások hitét. Ma is vannak ilyenek:

– Itt lesz az örök élet a földön, ezért jól meg kell gazdagodni, be kell rendezkedni itt a földön.

– Nincs örök kárhozat, hanem tisztító tűz, amin átmenve mindenki alkalmas lesz a mennyei életre. Ez teljesen ellentmond a Biblia tanításának!

– Imádkozzunk a lelkek üdvéért! Holott tudjuk, hogy ki mint találtatik, úgy ítéltetik!

– Nem kell gyülekezetbe járni, mert Isten otthon is velem van, otthon is meghallgat engem. De tudjátok, hogy maga a Szentlélek hívta életre a gyülekezeteket, és jó, mikor együtt vannak az atyafiak, mert oda küld áldást az Úr!

Annyi minden van még, nehéz felsorolni. De aki ismeri az Igét, akit vezet a Szentlélek, az könnyen ráismer a hamisságra. Mert közülünk is támadnak hamis tanítók, akik kezükben a Bibliával, szájukon az énekkel itt vannak közöttünk, és az igazság közé vegyítik hamis tanaikat. Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba! – int János apostol. Nem szabad válogatás nélkül elfogadni mindent!

De nem csak embereket csalnak meg, Istent is megpróbálják csalni az emberek. Hogyan? „Avagy az ember csalhatja-é az Istent? Ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval.” Mal. 3:8. Isten nem változott meg, de az ember sokszor még mindig Jákób gyermeke. Azt mondjuk, mindenünk az Úré, de ha adni kell valamit, akkor bezárjuk fülünket. Az anyagi dolgok nagy kísértést jelentenek. Anániás és Safíra is meg akarták csalni a Szentlelket. De aki Istent akarja becsapni, annak tette visszahull önön lelkére.

A legveszedelmesebb csalás, ha az ember önmagát csalja meg. „A te könnyelműséged csalt meg téged és a te szíved kevélysége” – írja Jeremiás. „Ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg!” „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk!” „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat!” – intenek az apostolok. Annyira elámíthatja az ember tulajdon lelkét, hogy helyzetét teljesen tévesen látja. Az Úr Jézus komolyan beszél erről. „Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”- Ennyire megcsalhatja magát az ember! Mi volt itt a hiba? Nem cselekedték a mennyei Atya akaratát. Isten törvényét félretették, saját elgondolásuk alapján élték az életüket. Pedig Istent csak az szereti, aki cselekszi az ő akaratát.

Ma Isten megkérdezi tőlünk: - Mi a te neved? Ó Uram, az én nevem még mindig Jákób! Még mindig csaló! – Meddig akarod még ezt a neved hordani? A te neved ezentúl Izrael legyen, Isten hőse! – És akkor már nem illik bele életünkbe a csalás semmiféle formája, mert a kettő nem egyeztethető össze!

Mit kell ma tennünk? Zákeusnak szól Jézus: - Hamar szállj alá! – Lépjünk elő rejtőzködésünkből, mondjuk el az Úrnak minden bűnünket, hogy mennyi mindent csalással értünk el, hogy saját magunkat csaptuk be. És Jézus Krisztus szeretete ugyanúgy átölel, jelenléte gyógyító ereje felkarol, mint akkor Zákeust. Isten megmutatja a jóvátétel lehetőségét, és ha meg tudjuk tenni, akkor halljuk: Ma