Ma azt olvassuk az Evangéliumban, hogy Jézus pogányok lakta helyekre is elment. – „És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!” Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában. (Mt 15,21-28) - A zsidó közösség megvetette a pogány embereket, és nem számította őket a választott néphez. Jézus éppen ezért vitte Tírusz és Szidon vidékére a tanítványait, hogy tanítsa őket. - Jézus, nem csupán Izrael népének megmentésére jött, és nemcsak zsidó népen kell segítenie, hanem a pogányokon is. Nem egyedül a választott nép az a közeg, ahol érvényesülhet az Atya akarata. - Az asszony nagyon panaszos hangon beszélt, Jézus elé járult, lábaihoz borult, hiszen gyermekének állapota nagyon aggasztó volt, anyai szíve a végsőkig ellágyult, hevesen és hangosan kiáltozott és Jézus mégsem válaszolt neki. Úgy viselkedett, mintha süket és néma volna, de az asszony mégsem ingott meg hitében. Valószínű, azt akarhatta Jézus, hogy ennek a szegény asszonynak még jobban megerősödjön a hite, és szívéből higgye, hogy a meg nem hallgatott könyörgés nem azt jelenti, hogy menj, „Én rajtad nem akarok segíteni, mert pogány és bűnös vagy!” - Az asszony megelégszik azzal, hogy nem ő az első, hanem ő csak második vagy sokadik. Az asszony türelmes, és állhatatos, és a hite miatt meghallgatta kérését Jézus, és meggyógyította a lányát. Az asszonyhoz hasonlóan nekünk is rá kell döbbennünk, hogy nincsenek véletlenek, és minden, Isten szeretetének megnyilvánulása. Mélyen a szívünkbe kell vésni az igazságot, hogy az Isten szeretete felülmúl minden vágyat, álmot. Ha hónapokon, éveken át kell is imádkoznunk, ne engedjük be szívünkbe a kétkedést az Úr Jézus iránt, hanem tudjuk, hogy amit kérünk meg fogjuk kapni, bár lehet, hogy nem abban a formában. Ha nem azt adja amit kérünk Tőle, akkor is hinnünk kell, hogy Isten szeret minket. Ne kételkedjünk Benne, hanem tekintsünk föl Rá, és várjuk a megoldását, kegyelmét. Legyen bennünk hit! A higgyük, hogy Jézus az egyetlen, aki képes, és akar is segíteni rajtunk! Higgyünk, és reméljünk úgy, ahogy ez az asszony, és akkor biztos, hogy hitünk miatt Jézus, nekünk is, és szeretteinknek is, a kitartásunk miatt meg fogja adja, amit kérünk. Így fog majd szólni Jézus hozzánk is: „Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” (Mt 15, 28 )