„Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik -iszik, és azt mondják rá: „Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.” ( Mt 11,16 – 19 ) - Kinek énekelnek és zenélnek ezek a gyerekek? A gyermekek előbb víg dallamot próbálnak játszani, de ez nem volt kedves az emberek fülének. Sikertelenül játszanak… A vallásos emberek közül, sokan nem fogadták el sem Keresztelő Jánost, sem Jézus személyét, szolgálatát. Ezért Jézus a nemzedékét, ahogy minket is, a tétlenek közé sorol, akik állandóan csak nyavalygunk, és semminek sem tudunk örülni: sem „lakodalmast”, sem „temetést” nem akarunk játszani. Olyan nemzedék volt az, amilyen a miénk, akinek semmi sem jó, mindenben találunk kivetnivalót. Keresztelő János örömet hirdető szavaira nem tudnak táncolni, örvendezni. - Jézus Krisztus megjelenése, kellene, hogy örömmel töltse el az embereket, de Neki sem tudunk igazán örvendezni. De gyászolni sem tudjuk az Ő halálát. - Vannak emberek, akiknek soha semmi nem jó. Az igazán krisztusi ember, mindennek tud örülni, és megalkuvás nélkül a „jót” keresi mindenben és mindenkiben maga körül. Az emberi szívekben, valahogy nincs helye ma sem, az örömnek, a megváltásnak, a megbocsátásnak, de annak sem, hogy lesz feltámadás. Miért? - Mert az ember előítéleteiből épített fallal veszi körül magát, s minél magasabb ez a fal, annál kevésbé ad esélyt a találkozásra Istennel, de embertársival sem, - ezért egyre magányosabb, elszigeteltebb, boldogtalanabb lesz az ember. Egyre hevesebb küzdelembe fog a mai emberiség Isten, és a másik ember ellen. - Értelmetlen küzdelem ez Istennel szemben, mert Őt nem lehet legyőzni, de emberekkel szemben is értelmetlen, mert a támadásokkal, a rágalmakkal, az össze – vissza beszéddel, - nem ér el semmit az ember. Érdemes ezen elgondolkodni! – Nekünk tudnunk kell, hogy a mennyei Atyával, és az emberekkel való személyes kapcsolat, közösség nagyon fontos már ezen a földön is. Nagyon lényeges, hogy tudatosan törekedjünk a Jézussal való személyes, élő kapcsolatra, és figyeljünk a Szentlélekre is. Táncoljunk örömmel, és sírjunk, amikor kell. Vegyük észre, hogy Isten velünk is személyes kapcsolatba akar lépni, bennünket is hív az életjátékába. Lássuk meg, és lássuk be, hogy földi életünknek nagy a tétje, - ez pedig az örök boldogságunk. Vigyázzunk arra, nemhogy bárki vagy bármi elszakítson minket Istentől!