Jónás próféta küldetést kap Ninivébe. Isten adott még egy esélyt a népnek, hogy megbánják bűneiket, és megtérjenek. Türelmes az Isten! Nekünk is szívesen ad még egy esélyt. Jónás, ha későn is de rájött, hogy amikor Isten előre figyelmeztet, akkor Ő azt szeretetből teszi, és jót akar. Erről olvasunk ma, és elmélkedhetünk: „Történt pedig, hogy az Úr másodszor is szólt Jónáshoz: „Kelj fel, menj el Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd azt, amit majd mondok neked!” Jónás fölkelt és elment Ninivébe az Úr parancsa szerint. Ninive nagy város volt, három napba telt, míg az ember végigment rajta. Jónás bement a városba, megtett egynapi utat, és hirdetni kezdte: „Még negyven nap, és Ninive elpusztul!” Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsinyek egyaránt zsákruhát öltöttek. Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjukról, megkímélte őket a büntetéstől, amellyel fenyegette őket. ( Jón 3, 1 - 5. 10 ) Hogyan reagáltak Jónás prédikációjára az emberek? Kigúnyolták, vagy megfenyegették? Nem. Még a király is tudta, hogy gonoszságuk miatt megérdemelnék Isten büntetését. Isten látta, hogy kezdenek megtérni az ő gonoszságukból, és úgy döntött mégsem pusztítja el a várost. Őszinte megbánást látott, ezért megkegyelmezett, és nem büntette meg Ninive lakóit. Ebből a történetből látnunk kell, Isten milyen végtelen szeretettel van az emberiség iránt! Isten szeretettel fordult Ninive bűnös lakói felé, és ezzel a szeretettel fordul ma is minden ember felé, főleg azok felé gyakorolja irgalmát, és azoknak bocsát meg, akik őszintén bánják bűneiket. Akkor, Jónás szavára bűnbánatot tartottak Ninive lakói. Bánták gonoszságukat. Ma nagyon sok ember, nem bánja meg a bűneit! A mai emberek is úgy élnek, mintha Isten nem is szólna, nem is létezne! Mindenki éli a maga életét úgy, ahogy elgondolja, elképzeli. Pedig Isten létezik, és ma is azon munkálkodik, hogy megmentsen minket. Ma is küldi, küldené szolgáit, mert meg akar bocsátani. Isten nem mond le rólunk, de mivel kevés a szolgája, ezért Ő kezd munkába, és kénytelen figyelmeztetni, hogy megmentsen minket! Tudjuk, hogy az Isten hosszú ideig elnéző, de ha mi nem akarunk megtérni, nem akarjuk elhagyni a bűneinket, akkor kell figyelmeztetni minket. Megengedi akkor az elemi csapásokat, betegségeket, a természet erőinek kitöréseit, mert ezekkel akar ráébreszteni az igazi életünk veszélyére, és azt várja tőlünk, hogy megértsük, Ő aggódik az üdvösségünk miatti. Isten számtalanszor adott már lehetőségeket, számtalan módon közeledett mindnyájunkhoz! De, érdekes, hogy Istennek minden szót fogad, csak az ember nem! Szót fogad a vihar, a nagy hal, a növény, a féreg, minden! Velünk emberekkel úgy látszik keményen kell bánnia Istennek! Legyünk hálásak, hogy Isten figyelmeztet , és ennyire szeret minket lázadó, engedetlen, bűnös embereket. Lássuk be, hogy csak megtérten mehetünk majd be a Mennyországba!Ámen