Életemben, többször is elolvastam már, a Bibliában található Jób könyvét. Akár hányszor elolvastam, valahogy mindig megnyugtatott, hogy akik ma, valamilyen komoly betegségben szenvedünk vagy tragédia ér, vigaszt meríthetünk abból, hogy nem Isten okozza a betegségeinket, gondjaikat. Ha igaz lenne, hogy Isten betegséggel büntet minket bűnösöket, akkor Jézus miért gyógyította meg a betegeket? A betegség, a rossz, nem Istentől van. - Ha nem Isten a felelős, akkor ki? - Nem büntet az Isten, legfeljebb figyelmeztet vagy valamiért megengedi a rosszat. - Jób, először keservesen panaszkodik, majd hálát ad. Panaszaival tudunk mi is azonosulni, mert mi is, életünk során átmegyünk testi – lelki fájdalmakon, veszteségeken. Sokan vannak köztünk, akiket elért a fájdalom, szenvedés, tragédia az életben. - Jób élete beszél nekünk azokról a mélységekről, amiket egy vallásos, istenhívő ember is átélhet. - Engedjük, hogy a mai olvasmányban leírtak, és Jób könyvében, az Ő szájából elhangzottak, behatoljanak lelkünkbe, és megértsük, - minden, ami történik velünk, az Isten különös titka. - - „A szenvedő Jób így panaszkodott: Nemde küzdelem az ember sorsa a földön? Nemde napszámos módjára tölti el napjait? Olyan, mint a rabszolga, ki árnyékba vágyik, olyan, mint a napszámos, ki a bérét várja. Csalódással teli hónapok jutottak nekem osztályrészül, keserves éjszakák lettek fizetségem. Már lefekvéskor azt kérdezem: „Mikor virrad?” És mihelyt felkelek: „Mikor lesz már este?” Tele vagyok kínnal egész alkonyatig. Napjaim futnak, mint a takács vetélője, eltűnnek, s nyomukban nem marad reménység. Gondold meg: életem csupán egy lehelet, szemem soha többé nem lát boldogságot. ( Jób 7,1 - 4. 6 – 7 ) - Jób megmutatja, hogyan lesz vége minden ember földi életének és, hogy ezen nem elkeseredni kell, hanem lehet hálát adni mindenért Istennek. Egy jó életszemlélettel lehet, és tudunk is örülni az életnek. Lényeg az, hogy mire irányulnak a gondolataink, és milyen a lelki életünk. - Be kell látnunk, hogy a földi életünk rövidsége, előrelátó életre hív. - A 90. zsoltárban találjuk ezt az összefüggést kifejtve: „… úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás… életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk…” (Zsolt 90, 9 - 10 ) - A szenvedő Jób, tanítson meg minket, hogyan juthatunk el bölcs szívhez. Tanuljuk meg azt is, hogyan kell osztozni mások szomorúságában, szenvedésében, és ismerjük fel Isten jelenlétét az életünk minden napján. - Jób, az igaz és istenfélő ember, szerette Istent, hűséges is volt Istenhez, mégis, szörnyű csapásokban volt része. Elvesztette mindenét: vagyonát gyermekeit, majd az egészségét is mégsem átkozza meg az Istent, csak perel vele és perel azokkal is, akik jó vallásos válaszokkal próbálják magyarázni a magyarázhatatlant, és vigasztalni a vigasztalhatatlant. - A szenvedő Jób egyszer csak csodálatos belátásra jutott, és átváltott dicsőítésbe. Magasztalni kezdte Istent. - Mi történt Jóbbal, hisz előtte még a bajoktól való szabadulásért kiáltott? Rájött, ahogyan mi is rájöhetünk, hogy a bajokban, betegségekben, a tragédiákban is, törődik velünk az Isten. - Jób nem értette miért szenved, miért érte őt annyi rossz, mikor ő szereti az Istent. Nem értett semmit, mégsem hagyta abba az imádságot, mégsem hagyta el az Istent. - Isten adja meg nekünk is, hogy a reménytelenségből, bajokból, a betegségekből, a tragédiákból emeljük fel tekintetünket Hozzá.