Valami természetes ösztön lehet bennünk az, hogy ami az enyém, az nem a másé, és neki semmi köze hozzá. A kisgyerekeken látjuk legjobban, hogy amikor együtt játszanak más gyerekekkel, szinte féltve őrzi a maga tulajdonát, és ha azt elveszi valaki, akkor valami elképesztő vad dühvel képes kitörni, támadni, és a legaranyosabb gyerekből,egy vad támadó, ordító, vagy síró emberke lesz. Az évek múltával válhat, jobb esetben világossá, hogy a birtokláson túl is van élet, sőt, néha éppen a szeretetadásban kezdődik a boldogság. Mégis, mások szeretése, az adakozás nem természetes, nem ösztönszerű magatartásunk, nem saját ötletük, hanem Istentől jövő sugallat. Mi, csak kapni szerető, a valamit, és még többet birtokolni vágyó emberek vagyunk. Természetesen, előfordulhat, hogy nem Istentől jön valami, és nem Ő indít arra, hogy nyissuk ki a kezünket, áldozzuk fel időnket vagy energiánkat, hisz életünknek sok aberrációja, vadhajtása van, ami az önzésünk miatt jelenik meg. Igaz, ez nem jelenti azt, hogy ne lenne őszinte Isten szerinti szeretetünk vagy adakozás az életünkben. Létezik őszinte szeretet, és ezt számtalanszor valamilyen formában gyakoroljuk. Hála Istennek, vagyunk sokan, akik nem egyszerűen csak a szeretet kötelező minimumát adjuk oda, hanem, az ellenségeinket is képesek vagyunk szeretni, sőt, ha arra kerülne a sor, akár az életünket is odaadnánk. A sok rossz ellenére sem torpanhatunk meg a szeretetben. Higgyünk abban, hogy a szükséges többlet erőt megkapjuk Istentől akkor, ha ez lelkünk javát szolgálja, vagy amikor a legnagyobb szűkségünk van rá. Nyugodtan kimondhatjuk azt is, hogy nem is kell ahhoz hatalomtól, gyönyörtől megcsömörlött embernek lenni, hogy szembetalálkozzunk földi életünk vége felé az érzéssel, hogy sok minden hiábavaló volt. Ez, igaz lehet akkor, ha az életünk valójában üres, lényeg nélküli, Isten nélküli volt. De amikor már valaki újra megtalálja az élete igazi értelmét, örömét az életben, akkor rádöbben, hogy jó élni Istennel és nagyszerű embernek lenni. Ekkor lesz élete igazi öröm, és a visszakapott életörömben már nem egyszemélyes lesz a boldogsága, hanem lesz benne helye az Istennek és minden embernek.Ámen