AMÍG HOZZÁD JUTOK

Nehéz bevallani,tán nem is tudom,
Hányszor botlottam,buktam el az úton.
amin feléd megyek.

Arcom pirulása maradt csupán,
hogy megbocsátasz mindezek után.
mégis énnékem.

Nincs bennem semmi jó,csupa bűn vagyok,
elragadnak még régi indulatok,
s a lelkem megremeg.

Sokszor keresem miértjét a bűnnek,
s ha lelkem viharai csendesen elülnek,
választ kapok.

Ádám vesztette el az első hagy csatát:
az én életem csupán egy folytatás.
amíg Hozzád jutok..

Páskulyné Kovács Erzsébet

Válasz

Eémélkedések az év minden napjára 2014.03.19.,


Krisztus a legfontosabb kapcsolatod
ívottíveinek

Mk 14,43-52


"Ekkor mindannyian elhagyták őt és elfutottak." (Mk 14,50).



Bárki márhogyan viszonyúl Krisztuhoz a családban,a gyülekezetben,a társadalomban,te maradj hű hozzá!



Akiket Jézus az Atya közelébe hívott,hogy imádságban erőt merítsenek,ehelyett elaludtak,a
megpróbáltatás pillanatában elmenekültek.

A tanítványoknak akkor volt hova menniük,mert Jézud feltartotta a felfegyverkezett katonákat,önmagát
kiszolgáltatta,híveinek pedig szabad elvonulást biztosított.Erővel akarta Isten feltölteni az embert,
de védte a gyengét is.

Jézus mellől elfutni nem lehet mindig. A tanítványoknak sem lehetett már később.A "kereszt-út"
Jézus magányos útja volt,ide senki nem követhette. Ma viszont minden megfutamodás mély árulás is.

A tanítványok hamar megértették ezt. Néhány héttel később már üldöztetést verést is örömmel voltak
képesek fogadni, jólehet megtanultak szüntelenül imádkozni is.

Mit vállalunk Jézusért? A megfutamodás tőlünk elfogadhatatlan. VOlt idő,amikor szakmai előmenetelről,
gazdagságról is le kellett mondania az embereknek.

Gyülekezetünk idősei ifjukorukat így szenvedték végig.

Azóta nem lett jobb a világ,csak változott a módszere. Hétköznapi problémánk a megalkuvás.

Jézust ma szabad szavakkal vallani,még a törvény is véd ebben minket.


A front a személyes titkaink síkjára terelődött. Mit vállalunk Jézusért? /K B/




Az Úr Jézus sohasem volt szolgálaton kívül.Egyesek,ha e világ ügyeiről van szó,sasként szárnyalnak,és
szárnyaszegetten gubbasztanak,ha Isten országáról van szó.

Az Isten országáért végzett szolgálat minden fáradságot megér. ( C. H. Spurgeon).




Krisztus óvjon meg attól,hogy te legyél a gyáva,a hitetlen,a hazug! ( Jel 21,8 ).

Válasz

Elmélkedések az év minden napjára 2014.03.18.,



A böjt kitartás a jóban
Olvasmány:
Mk 14,32--33


"Virraszatok,és imádkozzatok,hogy kísértésbe ne essetek:a lélek ugyan kész,de a test erőtlen,"
(Mk 14,38)


A legfontosabb tennivalónkra és kapcsolataidra fordíts annyi időt,amennyit csak tudsz!


Az úr Jézus Krisztus teljes valójában emberi alakot öltött. Sebezhető lett testileg,lelkileg egyaránt,
A küldetése legkritikusabb óráit éppen emiatt elmélyült közösségben akrta tölteni az Atyával,sőt,ebbe
a közösségbe tanítványait is meghívta.

Milyen mély kijelentés,hogy a rettegő gyengeségével tisztában lévő ember Istennél erőre találhat.!

"Virrasszatok,imádkozzatok"! Jó néhány dolog miatt virrasztunk: beteg mellett,határidős munkáink
mellett,szórakozásból éppen úgy,mint rettegésből,Krisztus miatt mikor virrasztunk?

Okunk lenne rá.Egész lényünkben fenyegetettséget élünk át.

Fizikai létünkben talán nem vagyunk fenyegetettek annyira,mint a következetes hitéletben és a
becsületességben. Mintha minden összeesküdött volna a jó szándékú és igazságot szerető ember ellen.

Életritmusunk nem kedvesz annak,hogy időt töltsünk szeretteinkkel,családunkkal,barátainkkal, sem
pedig gyülekezetünkkel,sőt Istennel magával.

Pedig szükségünk van az Istennel elmélyült közösségre,akár evés helyett,akár alvás helyett,akár
szórakozás vagy pihenés helyett is! Ez a böjt.

Fontosabb a Atyával töltött időnk tulajdonképpen mindennél. Fel kell fedeznünk Jézus felhívásában
szeméyes érintettségünket.! /KB/


A lárma felőröl ,a csend táplál. Isten ígéretei a csendben válnak naggyá bennünk.

Sokkal jobb időnként csendességbeb visszavonulni.mint szentimentálisan sóvárogni e világ zajától
mentes élet után. ( C. H. Spurgeon).




Aki a menny Ura, az mindennek Ura. Sose felejtsd ezt, ha Krisztusra gondolsz követőjeként! ( Mk 16,19 ).

Válasz

KORUNK KÖNYVÉRŐL.

Egy drága könyvet ismerek,
Arról szeretnék szólni ma.
Bár ismernék az emberek...
E könyv neve a Biblia!

E könyvből Isten szava szól,
Oktat,nevel,tanácsot ad,
S mert szívünk mélyét látja jól,
Minden bűnünkre rámutat.

Tükör e könyv,csak nézz bele.
S ha benne csúnya képet látsz,
A lelked az,folttal tele,
Van rajta szeplő s mennyi ránc!

De mélyebben is nézz belé
S szemed,ha jobban felnyitod,
Egy fényes arc ragyog feléd...
E könyvben ott él Jézusod.

Mily kedves lesz most Bibliád,
Ha lelked benne elmerül,
Nem bánt többé,nem szúr a vád,
Csak Jézust látod egyedül!


LAZAR SLANKAMENAC

Válasz

KIÉ VAGY?


Kié vagy édesanyád karján,
kicsi gyermek,mindnyájunk szemefénye,
boldog szülők beteljesült reménye.?

Enyém! ---mosolyog rád édesanyád,
amikor szívére ölel.
Enyém!--simogat meg édesapád,
amikor magasba emel.
Miénk!--- mondjuk mi mind,
kik velük együtt örülünk neked,
s féltve vigyázzuk harmatéleted.

És ma Jézus szólal meg: "Enyém vagy!
Enyém,mert megváltottalak,
neveden hívtalak,
szüleidnek szent megbízással
ajándékul én adtalak.
Elpecsétellek, óvlak,védelek,
és egész földi vándorutakon
láthatatlanul én leszek veled,"

Csendesen figyelünk az égi szóra,
Igen,te Jézusé vagy! Áldott óra!
Áhitattal látjuk homlokodon
a láthatatlan szent pecsétet.
Jézusé vagy! De Ő reánk bíz téged.
Titkok fátyla rebben,
hogy te így vagy mienk még teljesebben,!

Jézus van itt mindnyájunkhoz közel,
s kegyelme mindnyájunkat átölel.


Túrmezei Erzsébet

Válasz

Elmélkedések az év minden napjára 2014.03.17.,



A szabadság árát meg kell fizetni

Olvasmány:
Mk 15,1--15



"Amikor Jézus közelelébe értek és látták,hogy a megszállott, akiben a légió volt,felöltözve ül,
és eszénél van,félelem fogta el őket." (Mk 5,15 ).


Ha valóban szabad akarsz lenni,annak következményei vannak,amelyeknek az árát meg kell vizetned,.




1941.augusztus 1. emlkezetes dátum.Egy Maximilian Kolbe navű 16670-es számú auschwitzi rab úgy
döntött,hogy helyet cserél egy bizonyos Franciszek Gajowniczek nevű kétgyermekes családapával.

A helycsere azt jelentette,hogy Kolbét kilenc másik fogollyal egy földbe ásott bunkerben éhhalálra
ítélték.Helyet cserélt valakivel,akinek a helycsere szabadságot jelentett,neki pedig helált.
Nagypénteken sokkal dicsőségesebb esemény történt. Jézus krisztus a kereszten helyet cserélt
Barabással.Barabás már felkészült arra,hoy megkapja méltó büntetését,és az esztelenül őrjöngő,
felbujtott tömeg,hangja döbbentette rá arra,hogy itt szörnyű igazságtalanság történt.

Őt, a bűnöst felmentették,Jézust,a bűntelent elítélték. A szabadságnak mindig ára van. Jézus életébe
került Barabás szabadsága.

A Biblia arról tanít,hogy minden ember a bűn foglya(Péld 5,22 ).

Még te is. Beletörődsz a fogságba,jól érzed magad benne, megmagyarázod,hogy végül is nem is olyan
nagy prpbléma ez?

Esetleg méricskélsz,összevetsz,és bizonyítod magadnak,hogy te nem vagy annyra fogoly,hogy téged is
szabadítson meg. Már alig várja ezt!

Mert ő 2000 éve a kereszten megelőlegezte a helycserét.! /BS/



Helyetesítsük magunkat Barabás helyére,mint a költő,s valljuk vele: Én vagyok az:



Aki helyett a Krisztus vérezett....
Helyettem. Énhelyettem! Énhelyettem!
Ez a szó zengi át az életem.
Napfény gyanánt ez tündököl felettem,
s ez nyitja meg a mennyet is nekem.


"Ki az? Ki zörget?---kérdik majd."Barabás,
aki helyett a Krisztus vérezett".
S kitárják akkor ujjongó örömmel
a gyöngykapút fehér angyalkezek.

(Túrmezei Erzsébet: Aki helyett a Krisztus vérezett).





Töltsd meg a lelkedet minden jóval,széppel,igazzal,magasztossal Isten segítségével,és az a többit
kitakarítja. (Mt 15,19).

Válasz

Bibliai elmélkedések az év minden napjára 2014.03.16.,



Szükség szerinti üzenet

Olvasmány:
Lk 13,31-35


"Jeruzsálem.Jeruzsálem,aki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat,akik hozzád küldöttek,hányszor
akartam összegyűjteni gyermekeidet,mint tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok!" (Lk 13,34 ).

Az Úr azért ítél meg,hogy neki kelljen elítélnie.



Jézus két megszólalás közül a Heródes Antipászra vonatkozó csak Lukácsnál található meg,viszont
a Jeruzsálemnek,azaz a választott népnek címzett,rajta kívül még Máténál is.
Ott --kiterjesztve a farizeusoknak szóló fedését---a nagyheti események sorába,itt pedig a Gallileából
Judeába vezető út leírásába,illeszkedik bele,
így az utolsó mondatban szereplő titokzatos időpont (35b.v. ). meghatározását nehézzé téve.
E zsoltártöredék kapcsán,akár Jézus második eljövetelekor való megvalósulásra gondolunk is,sokkal
inkább célravezető a jelen tragikus állapot szomorú jellemzésén töprengenie az igeolvasónak.
Hasztalan a jövővel a jelen terhére foglalkozni,mivel a jövőben elvezető út mindig a jelen köveiből
épül. Ha valaki csak az áhított jövendőn ábrándozik,pont az annak zálogát alkotó pillanatnyi lépteit
hagyja.
figyelmen kívül.

A Megváltó fájdalmat és keménységet tanúsító szavai a jelenre irányítják a mindenkori hallgatóság
figyelmét,azzal a céllal,hogy még időben korrigálhassa a jövőt siettető lépéseinket.

Engedd szívedbe hatolni az annak állapotára vonatkozó véleményezést.!
Lehet,hogy kellemetlen,de biztosan szükséges...!" Amikor az Úr ítél minket,akkor nevel,hogy a világgal,
együtt el ne vesszünk." (1Kor 11,32). /VE/



Szükségem van az életre,
mint a méznek a méhekre,
mint anyának a gyermekére,
Atyának az Istenére...

(Pozsonyi Gábor ).



Ma a legnagyobb bűn az emberek absztrak szeretete,a személytelen szeretet azok iránt, akik valahol
a távolban vannak.
Olyan könnyű azokat az embereket szeretni,akiket nem ismerünk,akikkel sohasem találkozunk!
Hisz akkor nincs szükségünk áldozat hozatalra,emellett olyan elégedettek vagyunk magunkkal!

Így csaljuk meg a lelkiismeretet.Nem! Azt a felebarátodat szeresd akivel együtt élsz, s aki
a terhedre van.! (Lev Tolsztoj).


Az hirdesse a megtérést és Isten bocsánatát,aki éli és tapasztalja annak nagyszerűségét és örömét.
(Lk 24,47 ).

Válasz

MEGMENTETT!


Jöjj az áldás kútfejéhez,
Hangolódj fel,én szívem!
Golgotáról drága forrás,
Csörgedez: a Kegyelem.
Szent örömmel zengi ajkam
Tüzes nyelvek énekét:
Drága Jézus,Üdvözítőm
Értem adta életét!

Messze jártam,bűnben éltem,
Ám kegyelme rám talált,
Szakadékban,nagy mélységben
Hallottam hívó szavát.
Szomjat oltó szent szerelme
Most az áldott Hegyre hív,
Békességét kiárasztja,
Áldott hangja boldogít,

Mérhetetlen adoságom
Hogy törlesszem,Jézusom?
Életem nagy tartozását
Megfizetni nem tudom,
Köss magadhoz,drága Pásztor,
Tied már a életem,
Irgalmadnak szent pecsétjét
Égjen mindig szívemen!

Gerzsenyi Sándor

Válasz

Bibliai elmélkedések az év minden napjára 2014.03.15.,


Vágy a szabadulásra

Olvasmány:
Lk 13,22-30


"Egyszer valaki azt kérdezte tőle: "Uram,kevesen vannak-e,akik üdvözülnek?" ( Lk 13,23a )




SZABADSÁGVÁGYAMAT Krisztus szabadítása tölti be egyedül.


A kérdés jó helyen,a legilletékesebb személynek hangzik.Csak a kérdés tartalma kíván pontosítást.
Ezt a lényegi javítást teszi meg a megkérdezett Jézus. A kérdező felé.És felénk,sokadik hallgatók
felé is.

Az elméleti tudás az üdvözülők számáról személyes érintettség nékül elveszettséget jelent.
A tudás az üdvözülés módjáról,úgy,hogy én magam kimaradok abból,tragikus.Pedig éppen az én
megmentésemről,megmentettségemről van szó.

Rólam van szó.Üdvösségemről beszél az Úr. Élet-halál harcot vívó,agonizáló igyekezetemet,önátadásomat
igényli most,hogy ne legyek a későn bemenni akarók között.

Ha erre a mostani igyekezetemre eljutok,akkor már nem az elmélet,a megmentettek száma lesz a kérdésem
többé,hanem bemenetelem a szoros kapun. Mindenáron. Hiszen az árat,hogy az ajtó nyitott legyen,
nem én fizetem meg,hanem az értem életét adó Krisztus.


Nemzeti ünnepünk,napján a szabadságra vágyó,azért harcot,életáldozatot felvállaló elődeink előtt
hajtunk fejet.

Nemzeti ünnepünk napján a szabadítást megszerző Úr szavának engedjünk: Igyekezzetek bemenni a
szoros kapun! Ha már bementünk,hálás szívvel ünnepeljük a Szabadítót!

És hívjunk hozzá minden szabadságra vágyót!

A saját szabadságáért még midig küzdőt. /Mj/



Keletről nyugatig neved áldja minden,
Régi fényt,új lángot adj nekünk,nagy Isten
Pogányok jöttek be szent örökségedbe,
Istenünk,hová tűnt szívünk régi kedve.
(Juhász Gyula: Könyörgés szabadulásért)


A mennyei világ legnagyobb látható csodája Jézus Krisztus feltámadása mindmáig. Isten bizonyította
az igazság örök erejét,valóságát. (Ap Csel 10,40).

Válasz

VESZTETT CSATÁK, CSÚFOS FUTÁSOK!


Veszett csaták,csufos futások!
bármerre nézek,mást nem látok.
Miként a sár,amelybe
Követ hajítanak be,

Ugy freccsen szét a harcok mezejéről,
Oh nemzetem képedre a gyalázat,
S a hit már-már sokak szívében gyérül,
Hogy mindörökre jármodat lerázod.
Ki ismer engem csüggedőnek?
Kislelküséggel engemet ki vádol?
De aggodalmak néha rám is jőnek
Most a jövő rejtélyes távlatából,
Jönnek,miként az éji denevérek
S el-elvisítják itten megukat.
Hogy rá szívemben hidegérzést érzek
És lélekzésem szint elakad.

Hazám,hazám,magyar haza,
Elátkozott föld vagy hát?
Ki volt ki így megátkozza?
Hogy rajtad a szabadság
Örökké csak földönfutó legyen,
Ki pillanatra hozzád menekül.
De amint jön,megint megyen,
Elűzik kérlelhetetlenül!
Hányszor kelénk fel három század óta,
Lerázni hősleg a bilincseket!
S kardunk mindig behullt a vérfolyóba,
Mely meghaított keblünkből eredt.
S ájulva amint a földön feküdtünk.
Kacagva tombolt a zsarnok fölöttünk.

Most talpon állunk újólag...
Azért állottunk volna fel,
Hogy újra földhöz sujtsanak?
Nem,nen,most győzni vagy meghalni kell!
Csatára,nemzetem,
Halál vagy győzelem!
Föl,föl, te jobban nem szeretheted
A szép halálnál a csúf életet,
Te inkább sírba fekszel,mint mocsárba...
De aki kész a hős--halálra,
Az diadalmaskodni fog.
Induljatok
Százezrével,miljomával
A szólgaság Egyiptomából
A szabadsági Kánaánba.
Mint Mózes népe hajdanában!

Nekik volt,van nekünk is istenünk,
Ő fog vezetni tűzoszlop képében,
S az ellenség kiomló vére lészen
A vörös tenger,melyen átmegyünk



PETŐFI SÁNDOR 1848,december

Válasz