ÖRÜLJETEK AZ ÚRBAN MINDENKOR! ISMÉT MONDOM: ÖRÜLJETEK. ( Filippi 4,4 )

4-DIK ÁDVENT

Pál apostol a filippibeli gyülekezetet biztatja az Úrban való örömre, de ma minket is. Hisz Advent negyedik vasárnapja van ma. Közeledik karácsony ünnepünk, vágyakozzunk és várakozunk. Öröm tölti el szívünket, ha szeretetteljes napokat élhetünk át, azokkal, akik között élünk. Néha jó ezt a felhívást elolvasni, vagy hallani, különösen akkor, ha éppen szomorúak vagyunk, vagy éppen borongós az időjárás, közeledtével sokszor előfordul. De nem mindig érzi úgy az ember, hogy képes örülni, sőt vannak olyan élethelyzetek, amikor teljesen képtelennek érezzük magunkat bármiféle örömre. Vajon lehet-e örülni, amikor valaki beteg lesz a családban és kórházba kerül? Lehet-e örülni az embernek, ha feladatai, amik rá vannak bízva, meghaladják erejét és képességeit? Lehet-e örülni olyankor, ha kudarc és szégyen éri az embert? Nyilvánvaló, hogy nagyon sok olyan élethelyzet van a keresztyén ember életében is, amikor úgy érezzük, mindenre képesek vagyunk csak éppen az örömre nem. Mégis ez a felszólítás nekünk szól: „MINDENKOR ÖRÜLJETEK ”! S bár valóban jó hallani ezt a biztatást, néha az lenne a legtermészetesebb válaszunk, hogy most nem, most Uram ne haragudj, de képtelen vagyok örülni. Nem tudok örülni, mert a szívem tele van félelemmel, szorongással, kételkedéssel és nem tudom, hogy fogom megoldani ezt a helyzetet, most legszívesebben elbújnék minden ember elől, és talán még te előled is Uram. Igen, így áll a dolog, nehéz igent mondani a felhívásra, hogy „mindenkor örüljünk”, mert ha a világra, az emberekre, vagy magunkra nézünk, sok minden másra van inkább okunk, mint sem arra, hogy örüljünk Mégsem reménytelen dolog ez a felhívás. Nézzük meg együtt. Vajon lehet-e parancsolni az örömet? Urai vagyunk-e érzéseinknek? EI tudjuk-e hessegetni magunktól a szomorúságot? Ha egy eladósodott embernek, akit igen szorongatnak a hitelezői, azt mondom: "Csak légy jókedvű!" - akkor az ilyen felszólítás lepattan róla. Vagy ha egy betegnek azt mondom: "Ugyan hagyd már abba a panaszkodást, sóhajtozást!" - akkor az joggal válaszol így: "Te könnyen beszélsz, de az én helyzetemben nem lehet az ember vidám." Ellenben ha azt az örömhírt viheted, hogy ADÓSSÁGOD KI VAN FIZETVE, SZABAD VAGY!" és a betegnek azt mondhatod: "EGÉSZ BIZTOS, HOGY ISMÉT EGÉSZSÉGES LESZEL!" - akkor van okod arra, hogy így szólj hozzá: ÖRÜLJ! Ebben a helyzetben van a hívő keresztyén. Van Megváltója, aki minden adósságát eltörölte. Orvost talált benne, aki minden baját meggyógyítja, aki a megkötözötteket megszabadítja és a foglyoknak a börtön ajtaját megnyitja. "Az ÚRBAN ÖRÜLJETEK MINDENKOR"! És ez lehetséges, mert Ő nem változik meg. Életünk minden nyomorúságában velünk van; akkor is szeret minket. Belekiáltja sötétségünkbe: "Ne félj, mert én veled vagyok!" - És mivel ilyen nagy érték vagyunk szemében és meg akar dicsőíteni minket, azért rendez el mindent úgy, hogy ezt a célt elérjük. Benne rejtve vagyunk, Ő gondoskodik rólunk. Ez pedig örömre és nem gyászra ad okot. Amikor Luther Márton eljutott a Jézus Krisztusban való hitre, arra szólított fel minden hívő keresztyént, hogy vele együtt örvendezzenek. "Aki pedig nem akar örülni - tette hozzá -, az csak jajveszékeljen magában." Rendkívül fontos, hogy naponta újra meg újra örvendezésre serkentjük magunkat, szemünk elé állítva mindazt, amit Jézusban kaptunk, s hogy milyen gazdagon megáldott minket! Akkor majd szégyenkezünk, hogy milyen gyakran lenyomtak minket a földi és múló szenvedések. Hiszen minden nyomorúság és bánat "IDEIG-VALÓ" és ezért könnyű. A kísértések csak valameddig tartanak, összehasonlítva az örökkévaló dicsőséggel. Emlékezzünk vissza mindarra a jóra is, amit már elvettünk és mindarra a segítségre, melyben részünk volt az Úr jóvoltából. És azt se feledjük el, hogy minden nehézségünk ellenére még mennyi jóban van, és lehet még részünk. A legjobb pedig az, hogy Ő a mienk, és mi hit által az Ő gyermekei lehetünk.Ámen.