Öt nap alatt a Mennyben és a pokolban 2009. május 27. szerda, 15:29 fordította: Katharina Becker Bernada Fernandez bizonyságtétele Puerto Rico-ból. Az egész egy este kezdõdött, amikor nagyon beteg voltam. Jóllehet dícsértem az Urat, az erõm azonban elhagyott és tudtam, hogy valami nagy dolog fog az életemben történni. Férjemmel együtt imádkoztunk, de semmi nem történt - hanem rosszabbul lettem a szívemmel. Reggel azt mondta a férjem, hogy nem megy dolgozni, mert velem kell törõdnie. De Isten terve az volt, hogy elmenjen dolgozni. Mondtam neki, hogy nem leszek egyedül, mert az Úr velem van. Azonban amikor egyedül maradtam, úgy éreztem, hogy közel van hozzám a halál, úgy hogy a telefont az ágyam mellé tettem - arra az esetre ha segítséget kell hívnom. Elõször anyósomat hívtam fel és mondtam neki, el akarok búcsúzni tõle, de õ azt mondta, hogy az Úr kinyilatkoztatta számára - ezen a napon egy nagy dolog fog velem történni. Egy testvér, akit a gyülekezetbõl felhívtam, ugyancsak ezt erõsítette meg, hogy valami nagyszerû dolog fog velem történni, és azt javasolta, hogy keljek fel és dícsérjem az Urat - de nem volt erõm hozzá. Kértem az Urat, hogy adjon erõt, és megvallottam, hogy Õ az erõm - és lassan felültem az ágyon, majd felálltam. A lábaim erõtlenek voltak és remegtem. Egész halkan erõért imádkoztam - hangtalanul kértem Õt, de tudtam, hogy hall engem. Még ebben a pillanatban csodálatos fény töltötte be a szobámat - elõször megijedtem, de amikor láttam, hogy nem földi hanem mennyei fény ez - eltûnt a félelmem. Hirtelen mennyei lények jöttek a szobámba. Mindet láttam és hallottam - biztosíthatlak benneteket, hogy nem vagyunk egyedül - tényleg vannak angyalok, akik kísérik az istenfélõ embereket. Aztán az ablakon át láttam egy dicsõséges alakot - magas és erõs volt és - szebb mint az angyalok. Öltözéke ragyogó fehér volt arany övvel, amelyen arany betûkkel ez állt: HÛ ÉS IGAZ A lábain saru volt, hullámos vállig érõ haja mint a fehér gyapjú, arca mint a nap amikor fénylik az õ erejében - szemei mint a tûzláng. Csodálatos arcáról végtelen szeretet sugárzott; Jel. 1,13-16 Õ jött - a királyok Királya és uraknak Ura. Remegtem, a fejem lehajtottam, de hallottam határozott lépteit amint hozzám jött - és éreztem az Õ dicsõségét. Felemeltem a fejem, rátekintettem, és akkor ezt mondta nekem: Én vagyok Jézus. Akkor mint egy halott leestem lábaihoz. Senki más nem volt a szobában csak az Úr és angyalai. Amikor eléje estem távol voltam az ágyamtól, azonban amikor magamhoz tértem, az ágyamon feküdtem, és Jézus a jobb oldalamnál ült mellettem - az én Üdvözítõm. Szólt hozzám: Ne félj, ÉN VAGYOK, aki meghalt érted. Nézd, a szegek helyei még mindíg a kezeimen vannak - elhagytam dicsõséges trónomat, mert beszélnem kell veled. Mondta nekem, hogy sok dolog van az életemben, amit eléje kell tennem. Azt gondoltam, hogy már mindent letettem, de az Úr olvasta a gondolataimat, és hallottam amint mondta, hogy vannak még dolgok, amiket eléje kell hoznom. Mik azok, kérdeztem Õt. Õ válaszolta: Harag, lustaság és megosztottság van benned; Jel.3,19. Mind ezek a dolgok károkat okoznak a népemben. Azt mondjátok, hogy ezek hozzátartoznak a testi léthez, de a testeteket is nekem kell, hogy adjátok, ha az én országomba akartok jönni! Nem 25- 50- vagy 95%-ot - hanem 100%-ot várok tõletek. Mert az, Aki titeket elhívott Szent és makulátlan. Miután az Úr az életemrõl mindent elmondott, közölte velem, hogy egy utazást fogunk tenni. Kérdeztem tõle, hogy a tervezett misszió utamról van-e szó. Õ mondta hogy nem, és utasított hogy keljek fel az ágyból. New_York_City Mindketten az ablakom elõtt álltunk, és látomásban mindegyik ablakom New York-ra nézett. Hirtelen észrevettem, hogy csodálatos arca szomorú lett és szeme könnyezett. Azt mondta: Mindezeknek az embereknek hirdetik az én szavamat, de õk nem akarják hallani. E város bûne már Atyám elõtt van - olyan mint Sodoma. Ebben vízióban láttam a homoszexuálisokat az utcán masírozni. Politikusok és a polgármester ott voltak közöttük és egyszerûen csak bámulták õket. Hirtelen a szemembe nézett és mondta: Úgy igaz ahogy élek - Atyám ítélete hamar eljön erre az országra! Amint ezt mondta, elkezdtem sírni. Õ vígasztalt engem és mondta: Ne félj, amikor az ítélet a földet sújtani fogja, a Gyülekezet nem lesz már a földön. Visszamentem az ágyamba, de Õ mondta, hogy utazni fogunk. Megint azt gondoltam, hogy a missziómról van szó, de válasza újra nemleges volt. Megnevezett valakit a gyülekezetembõl, akit fel kellett hívnom és a következõt mondta az Úr: Mondd neki, hogy lelked/szellemed ki fog szállni a testedbõl, és a tested élettelen lesz. Nem vihetik sem a kórházba sem a halottasházba, nem értesíthetik a temetkezési vállalatot - mert én aki életet ajándékozok, lelkedet/szellemedet magammal viszem - de vissza fog térni! Várniuk kell rám és bízni bennem! Férjednek meg kell hogy mondják, hogy én vagyok a feltámadás és az élet és aki bennem hisz - ha meghal is él! Ján. 11,25 Még abban a percben kinyújtotta a kezét felém, és csodálatos hangon mondta: Gyere! Nagy fájdalmat éreztem, amely az egész testemre szétterjedt. Hirtelen egy másik test jött ki belõlem - fehérbe öltözve - amely az Úréhoz hasonlított. Az Úr ezt mondta: Látod, ez a test az, amelyet az én gyülekezetem hamarosan meg fog kapni. Aztán megfogta a kezemet, és mielõtt elindultunk volna - mondta: Nézz az ágyadra - és láttam a testemet feküdni sápadtan, élettelenül. Ami ott fekszik értéktelen, csak porból lett és újra por lesz. Lelkemre/szellememre mutatott és - mondta: Ez hozzám tartozik, ez az, amit az embereknek adtam. Kilebegtünk a helyiségbõl, és mivel biztos voltam a megmentetésem felõl, azt gondoltam - egyenesen a Mennybe repülünk. De mi lefelé szálltunk a föld mélye felé, egy sötét dohos alagútban és leérkeztünk a belsejébe - ahol nagyon megrémültem. Az Úrhoz fordultam és mondtam: Uram, nem szeretnék oda menni! De Õ határozott hangon válaszolt:Szükséges, hogy elõször oda menj, hogy lásd ami ott van! Áthaladtunk ezen a sötét bûzlõ alagúton, és amikor a közepére értünk, szellememben hallottam Isten Szavait az írásokból: Mt. 8,12; 13,42; Luk. 16,28; Ézs. 33,14; 66,24; Jel. 20,1; 20,15 E helyeken olvasunk arról, hogy sírás és fogak csikorgatása lesz. Hallottam az iszonyú jajgatásokat és kiáltásokat - amelyeket soha nem fogok elfelejteni. Amikor ez alagút végére értünk, egy nagy sziklán megálltunk. Az Úr szólt hozzám: Nézd! Elõttem egy nagy és végtelen mélység volt. A valóságos pokol szörnyû képe jelent meg elõttem. Azt mondom nektek - hogy amit láttam - nem Isten gyülekezeteinek kitalálása - a pokol valóban létezik! Láttam az embereket e mélységben, akinek testük sebekkel volt borítva. Ez olyan szörnyû volt, hogy elkezdtem sírni - és az Úrra pillantottam. Õ ezt mondta nekem: Tartsd meg az emlékezetedben ezt a jajgatást! És hallottam: Jaj, jaj, örökké itt! Végtelen fájdalom és szenvedés - úgy mint gyûlölet - örökkön örökké. Ebben a szempillantásban egy hatalmas felelõsséget éreztem a pogányok felé, mert én magam Isten népéhez tartozom. Aztán megkérdeztem: Van-e valaki a családomból itt? Az Úr azt mondta: Nem akarom, hogy a családodból megláss itt valakit. Tudjátok miért? Azért, mert mi keresztények idegeneknek inkább hirdetjük az evangéliumot. Azonban szüleinknek, rokonainknak - és akik a babiloni egyházhoz tartoznak és hirdetni kellene feléjük az örömhírt - nem tesszük félelembõl, hogy ne haragudjanak meg! Azonban inkább nehezteljenek ránk, mint hogy haláluk után a pokolba landoljanak. Újra megkérdeztem az Urat, hogy van-e valaki a családomból a pokolban - ugyanazt a választ kaptam. Végül azt kérdeztem - vajon valaki akit ismerek - van-e ott. Erre válaszolta: Igen, van valaki akit ismersz, és megengedem, hogy lásd õt. Ebben a pillanatban láttam, amint a mélységbõl egy fiatalember alakja kiemelkedett. Emlékeztem amint Dominika/Santiago-ban férjemmel evangélizáltunk - a piactéren. A nap folyamán egy házban is hirdettük az Igét. Egyik napon amikor férjem is ott volt Igét hirdetni, az Úr szólt hozzám: Állj fel, menj ki, ott jön Alejandro - beszélj neki rólam! Mondd el neki, hogy az utolsó esélyt adom most a számára! És tényleg egy fiatalember haladt el a ház elõtt. Kisiettem, és beszéltem neki Jézusról, aki Megmentõje és Szabadítója - de õ hangosan nevetett és azt mondta: Nem hiszem hogy van Isten, és azt sem hiszem hogy Jézus van. Ti mind tévedtek, fanatikus emberek vagytok, az egész világon hirdetitek, hogy Jézus hamar jönni fog - de soha nem fog jönni! Bizony tévedett. Alejandro Isten népén és a Mindenhatón csúfolódott. Az Úr az aki életet ad és elveszi azt amikor Õ akarja. Akkor én mondtam neki: Alejandro, hamarosan meghalsz, és Isten, akit én szolgálok, azt mondta, hogy egy utolsó esélyt ad neked. Erre még hangosabban nevetett és kérkedve mondta: Jól nézz meg engem, még túl fiatal vagyok ahhoz hogy meghaljak - még hosszú élet van elõttem amit élvezni fogok. Amint az Úr velem megüzente, Alejandro pár héttel késõbb meghalt. Alejandro nem juthatott a Mennybe, mert nem volt Jézus által megmentve. Egy napon, amikor részeg volt és megölték - a pokol mélyébe került - a teljes gyötrelem helyére; Gal. 5,21 Ahogy õ elõttem volt, láttam ismerõs arcát, a teste tele volt sebekkel. Ami a legjobban megrémísztett, az óriási kukacok, amik minden ott lévõt kínoztak. Nagy kínok között és üvöltve mozgott egyik oldaláról a másikra a mélységben és mondta: Jaj, jaj, örökké itt! Megismert engem, és mondta: Nekem nincsen már lehetõségem többé, elszalasztottam - de menj, és beszélj a családommal, hogy higgyenek Jézus Krisztusban/Jesuában a Messiásban és az Õ beszédében - hogy ne kelljen e helyre jönniük! Ezért a legfõbb ideje annak, hogy családunkban, kollégáknak, ismerõsöknek és mindenkinek beszéljünk Jézusról/Jesuáról - és hirdessük, hogy van Isten - aki megszabadít! Aztán azt mondta az Úr: Még akarok valamit mutatni. Egy nagy embertömegre mutatott akik ott gyötrettek, és mondta: Nézd, ebbõl a tömegbõl sokan ismertek engem és élvezték a megmentetésüket egy ideig. Még ezt fûzte hozzá: Mondd népemnek, hogy az út nem azoké, akik elkezdenek rajta járni - hanem azoké, akik végig mennek rajta! Akkor megyünk végig rajta, ha a csodálatos Jeruzsálemet látni fogjuk. Azt is elmondta az Úr, hogy az út amely a Mennybe vezet, szûk és keskeny, és ebben az utolsó idõben sok próbán vezet át. Népem, gyülekezetem - mint az arany - lesz megpróbálva. Némelyek az utat olyan keskenynek fogják találni, hogy azt gondolják - nem képesek rá. De amikor a legkeskenyebbnek látjátok, veletek megyek és fogom kezeitek. Ezért nem kell aggódnunk, hiszen a mi Urunk megy elõttünk mint egy hatalmas óriás. De ez még nem minden. Õ mondta: Ez az embertömeg, amely 'halleluját' kiált, elveszítette megmentetését a földön. Nem értettem, és megkérdeztem Õt: Ezek az emberek népedhez tartoztak/keresztények voltak? Õ válaszolt: Igen. Elveszítették a megmentetésüket mert rossz bizonyságot tanusítottak a világon. Sok van, aki csak a házában, vagy csak a gyülekezetben, vagy csak a pásztor elõtt, vagy csak a családjában vall meg engem. De Atyámnak szemei áttekintenek a földön és figyeli népének útjait. 1.Pét. 1,14-16 Azt is mondta az Úr, mindegy, hogy hol vagyunk, Isten lát minket. Ezek az emberek elveszítették az üdvüket, mert nem vallották meg a hitüket. Nem úgy viselkedtek és beszéltek mint hívõk. Mondanom kell népének, hogy itt van az ideje szeplõ nélkül élni az Úr elõtt, a világ elõtt, sõt az ördög elõtt is. Ne legyen oka az ördögnek hogy vádolhasson bennünket, és ne legyen oka a világnak arra, hogy ujjal mutogasson ránk! Kérjük az Urat, hogy növekedjen bennünk! Tovább mentünk és egy nagy fortyogó tóhoz értünk - nagyon kellemetlen szag áradt ki belõle. Az Úr mondta: Ez a tûz és kén-tó, ami a sátán, a hamis próféta és az antikrisztus/ellen-messiás számára rendeltetett - nem az embereknek. De mindazok akik nem akceptálják hogy én vagyok az egyedüli Megmentõ és nem követik szavaimat, egy napon ide jutnak. Jel. 20,14-15 Az Úr újra könnyezett és megjegyezte, hogy az elveszettek száma nagyobb mint akik megmentetnek. Mt. 7,13-23 Rámutatott a sok emberre, akik percenként a pokolba hullanak. Még ezt fûzte hozzá: Gyülekezetem alszik! Mialatt gyülekezetem - amely erõmet, szavamat és a Szent Szellemet birtokolja - fáradt és lusta lett; vannak démonikus vallások amik az egész világon hirdetik, hogy nincsen pokol - és ezzel gyakorlatilag éppen oda taszítják õket. Menj és mondd el nekik, hogy jóllehet a földön azt hirdetik hogy nincs pokol de biztosíthatod õket, hogy van pokol. Én nem dobattam a pokolba, de éreztem az olthatatlan tûz hõjét. Bizony van pokol, éppen úgy ahogyan Menny is van - de csak azoknak, akik az Úr Jézust/Adon Jesuát követik. Lassan feljöttünk a mélységbõl és felfelé emelkedtünk - és elértük az elsõ szférát. Amint a második szférát elértük, az Úr rámutatott a napra és a holdra és mondta: Nézd csak, minden csillagot a nevén nevezek. Lásd a napot, csak szavamra tud - gonoszokra és jókra sugározni. Hamarosan nem fog sugározni és sötétség lesz. Tovább emelkedtünk és a harmadik égbe érkeztünk - ez Isten Országa - a Mennyország. Amint ideértünk, minden szomorú érzés eltünt belõlem ami a föld alatt betöltött - és nyugodt lettem. Lenyûgözött és csodálatra késztetett e gyönyörû város, amely elõttem volt - nem emberkéz építette, hanem a királyok Királya. liliom Magas falai voltak aranyból és drágakõbõl. Tizenkét kapuja volt, mindegyik egy nagy igazgyöngy - és mindegyik elõtt egy hatalmas angyal állt. Mindegyik kapun Izráel törzseinek egy neve állt. Még álomban sem gondoltam volna, hogy az Úr beenged oda. Megkérdezte tõlem, hogy szeretnék-e bemenni. Óh, igen! mondtam! Menj be - én vagyok az ajtó. Ján. 10,9 Bementem e csodálatos ajtón és egy gyönyörû kertet láttam szines virágokkal. Az Úr megkérdezte: Szeretnél bemenni a kertbe? Lépj be, mindent neked és egész népemnek készítettem. Beléptem és csokrot szedtem a virágokból - amilyeneket a földön még nem láttam - finom illata szétterjedt. Aztán hívott az Úr. Abban a percben, amikor hangját meghallottam e mennyei Jeruzsálemben - egy hatalmas angyal jött, akit bemutatott az Úr: Õ Michaél, aki hadseregemet vezeti. Akkor a kert egyik oldala felé tekintettem és egy sereget láttam, mire az Úr mondta: Ez a sereg nem emberekbõl áll, Atyám serege ez - a ti rendelkezésetekre áll, ti az én népem vagytok és nem kell félnetek. Többen vannak azok akik veletek vannak, mint azok akik a világgal vannak. Egy másik angyalt is odahívott az Úr, aki épp olyan hatalmas volt mint Michaél, és mondta: Õ Gábriel, népemnek egyik követe. Még néhány fontos szót mondott, amelyeket a szívemen hordozok - csodálkozva néztem az Urat: Gábriel még ma is visz üzenetet az én népemhez. Lásd, ugyanaz az Isten vagyok aki Mózessel és Ábrahámmal mentem. Én vagyok az, aki Illésnek kérésére tüzet küldtem az égbõl. Ugyanaz az Isten vagyok, a ti Istenetek - nem változtam meg. Ugyanaz vagyok - aki tegnap voltam - aki ma vagyok - és aki örökkön-örökké leszek. Ti vagytok, akik megváltoztatok. Ti vagytok azok, akiknek egy középszerû istenetek van. De én vagyok a hatalmas Isten, aki a Mennyet és a földet teremtettem - engem kell hogy szolgáljatok. Megmutatom neked, milyen állapotban fog találtatni népem az utolsó napokban. Láttam Isten egész népét, és ez egy gyönge gyülekezet volt. Az Úr megkérdezett: Hiszed, hogy egy ilyen gyülekezetre építhetek!? A gyülekezet amelyre én építek szeplõ és ráncok nélkül való! Népem között van: hazugság, szeretetlenség - népem szét van szakadva. Hirtelen az apostoli gyülekezetben találtam magam. Ez egy dicsõséges és erõteljes gyülekezet volt, böjtöltek és imádkoztak - Isten Szavát félelem nélkül hirdették. Jézus mondta: Lásd az eredeti gyülekezetet. Azt hiszitek, hogy megváltoztam de Szellemem ugyanaz. Hibáztok azzal, hogy az alkalmaitok rutin és program - amit emberek csinálnak. Elfelejtitek, hogy a programokat a Mennybõl a Szent Szellem adja. Hirdesd népemnek, hogy nincsen több idõ a rutinra. A legfõbb ideje, hogy a programot a Mennybõl a Szent Szellem vezethesse! Még elmondta az Úr, hogy a Szent Szellemet - aki az elsõ gyülekezetet irányította - meglátjuk majd. Az utolsó napokban sok csoda fog történni a szentek által - halottak fognak feltámadni és úgy tovább. Rendkívül fontos, hogy visszatérjünk a mi eredeti gyülekezetünk mintájához. Az Úr mondta: Népem elfelejtett engem dícsérni és imádni - minden rutin. Elfelejtettétek, hogy a dícséretek között lakozom. Dícsérjük a mi Istenünket - Õ gyógyít és tesz szabaddá minket. A térdeinkre kell borulnunk böjtöléssel és imádsággal. Azt mondta az Úr, hogy ebben a világban élünk, de nem tartozunk hozzá. Még azt is mondta, hogy egy nagy ébredés lesz népe között - amit az ördög semmiképpen nem fog tetszéssel fogadni. Az Úr folytatta: Szent Szellemem minden okkult és szégyentelen dolgot mint gyomnövényt fog kitisztítani népem közül. Sajnos sok hazug is van népem között. Amint elhagytuk a kertet, a színarany utcákon voltunk. Az Úr bátorított - érintsem meg - mert ez valóságos. Még mondta: Szolgám János/Jochanan tudatja, hogy látta az arany utcákat - így volt és ez valóságos. Mondd el népemnek, hogy hamarosan ezeken az utcákon fognak menni Istenük oldalán, aki az életet ajándékozta nekik. Nagyon szép és kellemes ilyen utcákon menni. Egy csodálatos trónhoz értünk. Láttam az angyalokat, fõangyalokat, kerubokat és szeráfokat - a 24 trónt melyeken a 24 vén ült. Figyeltem ezeket a lényeket, akik soha nem hagyták abba - Istent, aki a trónon ült - dícsérni és imádni: Szent, szent, szent az Örökkévaló/JHWH a Seregek Ura; a Menny és a föld teljes fenségeddel és hatalmad dicsõségével! כדוש כדוש כדוש יהוה צבאות השמים והארץ מלא כבודו A Menny tele volt imádattal. A 24 vén letette koronáját és térdre borulva imádta az Örökkévalót aki a kezdet és a vég; א/alef és ת/taw; Α/alfa és Ω/omega; szivarvany Az Úr mondta nekem: Lásd, a vének, az angyalok, a kerubok és szeráfok imádnak engem - kik vagytok ti, hogy nem imádtok engem - aki értetek meghaltam! Legfõbb ideje, hogy dícsérjük és imádjuk Urunkat - felemelt kézzel - hiszen Õ él, és a dícséretekben lakozik! A csodálatos tróntól egy bõvízû folyó áradt ki. Az arany utcán a folyó mellett állt az életfája. A trón körül szivárvány volt, és egy kristály-tenger. folyo Megkérdeztem az Urat: Uram, ki ül ott? Jézus válaszolt: Az én Atyám, JHWH, a Seregek Ura / יהוה צבאות. Megkérdeztem, hogy láthatom-e Õt. Az Úr azt válaszolta, hogy még nem jött el az ideje annak. De ott egy hatalmas Isten ült. Hallottam hangjukat - mint vízek morajlását - akik hallelúját énekeltek. Az Úr mondta: Ott lent - ti a megváltottak, hamar trónom elõtt lesztek, és dícsértek engem. Láttam hét angyalt hét arany kehellyel és másik hét angyalt hét kürttel/sófárral. Olyan volt, mintha az Úr parancsára várnának. Megkérdeztem: Mi lesz a kelyhekkel? Az Úr válaszolta: A kelyhek Atyám haragjával vannak tele és hamarosan kiöntetnek a földre. Amikor e kelyhek kiöntetnek és a kürtök elkezdenek harsogni, a gyülekezetem nem megy át az ítélet szorongattatásán. Mielõtt az ellenmessiás/antikrisztus manifesztálódik, gyülekezetem meghallja a sófár/kürt zengést, és a felhõkben találkozunk; 1.Thessz. 4,16. Az Úr e pillanatban még a trón elõtt állt - kis idõ múlva már Isten jobbjánnál volt. Megérintett engem és mondta: Nézd! És láttam, amint a gyülekezet felvétetett a földrõl. Ezrek tûntek el. Az újszülöttek a kórházakból eltûntek - szüleik kétségbe esve keresték õket. A világ sokk alatt volt. Mind rohantak erre-arra. Rádiók és TV-adók tudósítottak az eseményrõl - folyóiratok nagy piros betûkkel hirdették. Ezrek fognak eltûnni! Mondta az Úr - és azt is, hogy hamarosan bekövetkezik. Az elragadtatás látomása után azt mondta az Úr: Lásd népem az, ami a föld fölötti ítéletet még visszatartja. Miután a gyülekezet eltünt a földrõl - jött az ellenmessiás/antikrisztus. Szörnyû volt! A kürtök harsogtak, egyik a másik után - és az ítéletek jöttek a földre úgyszintén - egyik a másik után. Hirtelen egy angyal repült a trón közelébõl. Letekintett a földre, és mondta: Jaj a föld lakosainak - ha megszólalnak a kürtök! És zengtek a kürtök. Az Úr elkezdte kinyitni a pecséteket. Megdöbbentett amit láttam - egy földrengés történt - láttam amint egész országok tûntek el. Nagy tömeget láttam akik egy vérrel mocskolt Guillotine/nyaktiló elõtt álltak - és az Úr ezt mondta: Nézd! Mindezek az én népem voltak. Nem értettem, és Õ hozzáfûzte: Ezek az emberek pásztorok voltak. Kérdeztem, hogyan lehet hogy olyan sok - aki hozzá tartozott - az ítélet szorongattatására a földön maradt? Miért maradtak a pásztorok vissza, hogyha a Te szavadat hirdették? Õ válaszolt: Igen, õk hirdették a szavamat, de nem éltek aszerint. Szavamat hirdetni kell és aszerint is élni! Aztán egy másik csoport pásztort mutatott és mondta: Ezek ott szavaimat nem is hirdették már, mert abban az évszázadban nem passzolt. Némelyek nem hirdették az igazságot azért, mert akkor elmentek volna az adakozók - ezek csak a pénzt akarták. Aztán azt mondta Jézus: Menj és mondd szolgáimnak, hogy én vagyok aki elhív! Enyém minden pénz és arany, én jutalmazom meg az enyéimet kincseimmel. Beszédeimet, pontosan - ahogyan le van írva a Bibliában - kell hirdetnetek! Sokan másképp magyarázzák. Úgy ahogy azt megírtam, kell értelmezni - senki nem hamisíthatja meg! De sokan vannak a földön, akik szavaimat meghamisítják! Láttam egy szép ajtót, és amint áthaladtunk rajta, a csodálatos Jeruzsálem elõterén voltunk - és az Úr szólt hozzám: Ez az Éden-kert. Akkor megismertem azokat akik az Úrban aludtak el. Ott voltak Péter/Kéfa, János/Jochanan és Pál/Saul. Kérdeztem az Úrtól, hogy hol van Ábrahám - azt gondoltam, hogy õ egy öregember lesz. De hirtelen egy fiatalember jött úgy 25 éves, és Jézus mondta: Itt van Ábrahám, a hit atyja. Ami nagyon tetszett nekem, hogy senki nem nem volt nagyobb a másiknál. Mind dícsérték és imádták az Urat. Az Úr hívott egy nagyon csinos hölgyet, aki szintén ott volt - és mondta: Õ Mirjam/Mária - és hirdesd a földön, hogy Õ nem a Menny királynõje - én vagyok a Menny Királya! Királyok Királya aki mondom: Én vagyok az út, az igazság és az élet, csak általam mehettek az Atyához! Ján. 14,6 Hirdesd mindenkinek, hogy egyáltalán nem létezik tisztítótûz/purgatórium. Ha létezne, megmutattam volna neked! A mélység a tûztóval létezik - meg a csodálatos Jeruzsálem, és az Éden-kert. Egyáltalán nem létezik tisztítótûz/purgatórium - ez az emberek kitalálása - hogy pénzhez jussanak. Ebben a pillanatban újra a csodálatos Jeruzsálemben voltunk. Egy raktárba vezetett, ahol finom lenbõl fehér öltözékek voltak - és megérdeztem az Urat - mit jelent az. Õ válaszolt: Ezek a fehér öltözékek a nagy ünnepre vannak elõkészítve - amelyet az én népem a Bárány menyegzõjén fog viselni. Ugyancsak láttam egy raktárat, tele koronákkal, és újra megkérdeztem - mit jelent az. Õ válaszolta: Ezek az élet koronái. Elértünk egy helyre, ahol egy nagy könyv volt aranyból. Az Úr kinyitotta - én nem mertem belenézni. De Jézus mondta nekem, menjek közelebb hozzá. Akkor elmondta nekem, hogy ez a könyv az Élet Könyve. Mialatt a Mennyben voltam, egyszer sem gondoltam a férjemre és a gyermekeimre; de abban a pillanatban, amikor Jézus a könyvben lapozott, egy oldalra ért - és ujjával egy névre mutatott. Olyan nevek voltak azok, akiket a gyülekezetembõl ismertem. Azonban kerestem néhány név után - akiket nem találtam. Ezek testvérek voltak az én gyülekezetembõl - akik énekeltek, prédikáltak és hangszereken játszottak! Megkérdeztem, miért nincsenek a neveik az Élet Könyvében, azt válaszolta az Úr, hogy neveik ki lettek radírozva - mert a földön cselekedeteik hamisak voltak. De amint ezek a testvérek cselekedeteiket megtisztították - neveik újra megjelentek az Élet Könyvében. Az utolsó bizonyságtételemhez érkeztem. Kb. 1 ½ évvel ezelõtt további testvérekkel találkoztunk, fiatal keresztények továbbképzése céljából. Úgy 20-an voltunk - imádtuk és dícsértük az Urat - amikor érzékeltem, hogy a Szentszellem jelen van. Anyósom, aki nagyon aktív keresztény, odajött hozzám és mondta: Bernada, abba kell hagynunk a dicsõítést! Egy lakótelepen lakunk, ahol nem szabad 'lármázni'. A lakók közül már panaszkodtak néhányan hogy 'zajolunk'. Éppen leakartam állítani a dicsõítést, amikor az Úr hangját hallottam: Ne tedd! Amikor õk a sátán kedvére mulatnak, énekelnek és táncolnak - nem panaszkodik senki. Folytassátok az imádatot és dícséretet tovább! Tettük - intenzívebben mint elõtte. Olyan érzésem volt, hogy valami csodálatos dolog fog történni. Az Úr szólt hozzám néhány szót - hasonló értelemben mint az elsõ látogatásom alkalmával a Mennyben: Elviszlek, és a Mennyben maradsz. Mondtam az Úrnak, hogy még el kell végeznem a küldetést - hirdetni amivel megbízott, és arra felkészített - továbbá azért sem mehetek még mert kisgyermekem van. Tovább beszéltem, de Õ nem válaszolt. Hirtelen erõs fény töltötte be a helyiséget. Nem csak én láttam ezt a fényt, hanem a testvérek is - és leborultak a Mindenható Üdvözítõ elõtt. Egyedül maradtam állva - és tudtam - hogy valami történni fog. Akkor a fény alakot öltött - és ez az alak Jézus Krisztus/Jesua HaMasiach volt. Láttam Õt a nagy, igaz, hatalmas Üdvözítõt - akinek szemei mint a tûláng. Õ nagyon nyugodt tekintettel nézett rám - úgy, amilyet a földön még sosem éltem át. Áthaladt a helyiségen és egyenként mindegyikkel törõdött. Újra megkérdeztem, hogy eljött-e az ideje annak, hogy vele menjek. Akartam mondani, hogy kész vagyok vele menni - és nem térni vissza. E szavakat spanyolul akartam mondani, de nem tudtam - ehelyett nyelveken mondtam; 1.kor. 14,39. Átöleltem az egyik testvért aki mellettem volt, és akartam neki mondani - én már elmegyek az Úrral. Akkor hozzám jött az Üdvözítõ és rámtekintett csodálatos nyugodt tekintetével ami áthatolt az én tekintetemen - nem szólt - és lelkem/szellemem elkezdett kijönni a testembõl - ami a szõnyegre esett. Lelkem/szellemem lebegett a levegõben - meg tudtam mindent figyelni - ami e pillanatban történt. Láttam a rendõröket az ajtóban állni, mert tudatták velük, hogy egy asszony meghalt - és körül akartak nézni a lakásban. A férjem közölte velük, hogy nincs semmi baj és hogy csak Istent dicsõítették. Õk azonban követelték hogy bejöhessenek. Az Úrnak legyen hála, mégis megváltoztatták a véleményüket és csak annyit mondtak - hogy elmennek, ha a dicsõítést halkabban folytatjuk. dominika Azután megfogta az Úr a szellemi kezemet és a Dominikai Köztársaság fölé vitt mondván: Hamarosan el kell utaznod ebbe az országba, mert két halálos bûnben leledzik - amelyek a Mennyig, Atyám országáig hatnak. Ezek: boszorkányság és bálványimádás. Egyszer csak láttam amint e nép a bálványimádásnak és boszorkányságnak hódolt. Aztán azt mondta az Úr, hogy elõször az Õ szolgája Yiye Avila prédikáljon az országban, és utána amikor õ elhagyja az országot - én fogom az Õ üzenetét hirdetni. Yiye Avila-t nem tudtam idõben értesíteni, hogy ezt az üzenetet átadhattam volna neki, amikor a Dominikai Köztársaságba érkeztem - Yiye Avila egy nappal elõtte szolgálatát befejezte és elhagyta az országot. Pontosan úgy történt amint az Úr azt nekem megjövendölte/prófétálta. Venezuela Késõbb a Szellem által Venezuelába vezettettem. Azt mondta az Úr, hogy Venezuela ugyanabban a bûnben leledzik mint a Dominikai Köztársaság - boszorkányság és bálványimádás - és ezek a bûnök már az Atya haragját váltják ki. A következõt mondta nekem: Ha ez az ország nem tér meg hozzám - hamarosan nagy ítélet jön rá. Amint szellemben Mexikón átutaztam, láttam amint az emberek a bálványok után hajtottak és démonokkal teli oltárokat imádtak. Ezek a bûnök is Isten trónja elé hatottak. Jézus/Jesua azt mondta, hogy üzenetét el kell vinnem ezekbe az országokba. Aztán megjegyezte, hogy ítéletének elsõ jeleként egy nagy földrengés fogja Mexikót megrázni. Egy évvel ezelõtt Mexikóba vittem az Úr üzenetét. Figyelmeztettem és kértem az embereket, hogy hagyják el a bálványimádást és boszorkányságot. Mexiko Amikor késõbb a hírekben a Mexikót ért földrengésrõl hallottam, sírtam az Úr elõtt és mondtam neki: Úgy igaz Uram - nem fogadtak el téged és nem hagytak föl a bálványimádással és a boszorkánysággal. Azt mondtad, hogy ha bûnbánatot tartanak, úgy nem sújtja ítéleted õket. Ez szörnyû volt. Aztán Jézus/Jesua egy másik helyre vitt és láttam a földet - Õ mondta: Atyám keze a föld lakói fölött van - de ítélet céljából. Láttam amint ítélete - egyik a másik után - jött a földre. Különösen az utolsó napokban látjuk majd a földet sújtó ítéleteket. Láttam egy helységet, és akinek füle van, hallania és értenie kell - amit a Szellem mond a gyülekezeteknek! Hurricane Láttam, amint a tenger - óriási hullámként tornyosult. Olyan volt mint egy szörny, azután egy rettenetes morajlást hallottam a tengerbõl - majd mint egy lavina - mindent elborított. Ugyancsak láttam hurrikánokat - amelyek mindent elpusztítottak. A helységben - ahol a nagy hullám tornyosult - tudtam, hogy sok keresztény tartózkodik. Kétségbe esve kérdeztem az Urat, mi történik a népével. Õ válaszolt: Menj és mondd meg népemnek, hogy egy hajszálukat sem éri baj, ha hûek maradnak hozzám. Egy másik helyre értünk, ahol szárazságtól sújtott országokat láttam. Jézus/Jesua azt mondta, hogy hamarosan több országot víz fog borítani. Azután egy vadul morajló tajtékzó tengerhez értünk. Süllyedtünk a föld mélyébe, ahol egy alagúthoz értünk. Nagy kapukat láttam, amelyeket az elõzõ alkalommal nem láttam. Ezeken a kapukon óriási láncok voltak. Az Úr sietségben volt - és mondta nekem: Menj be! Átmentünk ezen a végtelen alagúton. Állva maradtam amikor megláttam a nagy embertömeget. Rongyokká szakadt ruhában voltak, szennyesen, és nagy láncokat cipeltek - melyek szörnyû zajt csináltak. Újra megkérdeztem az Urat, hogy mit jelent ez. Jézus válaszolt: Így rohan az emberiség a pokolba. Mialatt ide-oda figyeltem mondtam az Úrnak - hogy Õ az irgalmasság Ura. Amint egy másik helyre érkeztünk, még több embert láttam szétrongyolódott ruháikban. Valakit megismertem - mégpedig a férjem legidõsebb fiú testvérét. Ez az ember szörnyû volt - átkozta az Urat - többször elvált és házasodott a földi létében. Amikor megismertem az arcát, átöleltem az Urat és kértem, hogy engedjen egy percre a földre, hogy Adolfót - ez volt a neve - figyelmeztethessem. E pillanatban Jézus nem válaszolt nekem. Adolfo és felesége útjuk végén a mélységbe mentek. Az Úr felemelte a karját és erõs hangon mondta: Menj és mondd nekik, hogy kevés idejük van - ezrek fognak a pokolba landolni ebben az utolsó idõben. Késõbb mondták el nekem, hogy mialatt ezt a jelenetet az alagútban láttam, Adolfo hazajött és úgy érezte - meg fog halni. A felesége nem vette komolyan, azt gondolta - újra részeg. Amint a felesége pár perccel késõbb az ágyához ment, látott egy víziót - melyben egy sötét alagúton át más emberekkel, mocskos szakadt ruhában ment. Látta sajátmagát és férjét Adolfót röviddel a pokolba való zuhanásuk elõtt - hallott egy hangot: Az idõ lefutott. Röviddel azután elvezetett az Úr a mélységtõl - hogy megmutassa az ott tartózkodó emberek számát. Azt mondta, hogy számuk megduplázódott az elõzõ látogatásom óta. Már nincs több idõ, figyelmeztetnünk kell az emberiséget és Igéjét hirdetni - Jézus/Jesua hamar visszajön - ! Villámgyorsan emelkedtünk fel a föld mélyébõl és az elsõ és második égi szférák után elértük a Mennyet. Egy mozgásra lettem figyelmes, amit az elõzõ látogatásomkor nem tapasztaltam. Láttam angyalt aki egyik helyrõl a másikra ment. Megkérdeztem Uramat - mit jelent ez a nagy mozgás - és Õ válaszolta: Egy nagy megmozdulás van a Mennyben. Megmutatom a nagy megmozdulást ami az utolsó napokban történik a földön. Láttam amint a démonok befedték az emberiséget. Azt mondta az Úr: Az ördög és démonai teljes haraggal jöttek a földre, és támadják népemet - és tudod miért? Mert kevés már az idejük. Azonnal láttam egy csomó démont - ezek a házasságtörés-démonok voltak. Különösen ez utolsó idõkben fogják e démonok a földet támadni. Sok szolgám fog e bûn miatt elesni. Idõközben sok telefon hívást kaptam, melyben informáltak, hogy miután ezt az üzenetet továbbítottam - sokan e bûn miatt elestek. Az Úr mondta: Az ördög éppen egy nagy rést szakít népem között - a büszkeségrõl van szó. Sokan maguknak veszik a dicsõséget - nem engem tisztelnek. Nekem kell dicsõséget adniuk. Még egy rést fog ütni az ördög - ez pedig a család. Az ördög szorgalmasan dolgozik mindenek elõtt a gyülekezeteken. A házasságtörés bûnére csábítja a tagokat. Az Úr mondta nekem: ahogyan a földön vannak megmozdulások, ugyanúgy a Mennyben is vannak - de nagyobbak. Nagy létszámú harcra kész angyalt láttam - nem tudtam megszámlálni. E pillanatban mondta Jézus/Jesua: E nagy létszámú angyalt a földre küldöm - népem védelmére. Ez utolsó idõben angyalaim száma megduplázódik a földön. Ne félj! Istenünk az Örökkévaló nagyobb mint az ördög és démonai. Mindaddig amíg az Úr oldalán vagy, nem ér baj. Eztán a szép Jeruzsálembe vezetett sietve az Úr - egy raktárba, ahol a koronák voltak. De a koronák nem voltak már ott. Megkérdeztem az Úrtól, hogy hol vannak - de Õ nem válaszolt. Átmentünk a másik raktárba, ahol elõzõleg a ragyogó fehér öltözékek voltak. Ott is megkérdeztem - hol vannak - itt sem kaptam választ. Aztán egy helyiségbe értünk, ahol a végtelennek tûnõ asztal volt - amelyet ugyancsak az elsõ látogatásomkor láttam. Láttam az asztalt és a székeket a gravírozott nevekkel. Ezúttal az asztal meg volt terítve. Hirtelen észrevettem egy óriási széket, szemben vele egy ugyancsak óriási aranykelyhet. Az Úr szólt: Jöjj közelebb, és nézz a kehelybe. A kehely tele volt. Csodálkozva láttam, hogy minden széktámlán volt egy fehér öltözék, az üléseken pedig a koronák. Kérdeztem az Urat, mit jelent a telített kehely, miért vannak az öltözékek és a koronák a székeken. yiye_avila_ Azt mondta: Menj! Ne azt mondd népemnek, hogy hamar jövök - hanem azt, hogy azonnal jövök! Mélyen a szemembe nézett - és mondta még: Szolgámat megbíztam a földön. Yiye Avila-ról beszélt velem. Mondta, hogy õ nem egy átlagos prédikátor, hanem különleges - Jánoshoz hasonló - aki az Úr útjának elõkészítõje volt. Menj, és hirdesd - hamar jövök - minden elõ van készítve. Aztán vett egy öltözéket és mondta: Öltsd magadra! - felvettem. Adott egy koronát, hogy azt is tegyem föl - feltettem. Egy nagy tükör elé vezetett, és mondta: Igaz-e, hogy az öltözéken semmi folt és gyûrõdés nincs? Válaszoltam: Igen Uram. Ezen öltözék nélkül senki nem léphet ezen az ajtón be - és nem ülhet az asztalnál e székeken! Sokan vannak szennyes és gyûrött öltözékben. Mondd népemnek - mondta az Úr: Mindenki, akinek szennyes a ruhája, hagyja magát a Szent Szellem által megtisztítani - és akinek gyûrött az öltözéke, kérdezze meg az Atyát, hogy mit szeretne tõle! (A szennyes ruha a bûnökre utal, a gyûrött ruha pedig az elégtelen cselekedetekre. Megj. ford.) Aztán azt mondta az Úr: Hamarosan itt - az Atya országában - ünnepeljük a nagy vacsorát. Megfogta a kezemet és átmentünk az ajtón amelyik az Éden-kertbe vezetett. Az elsõ látogatásomkor egy ígéretet adott nekem az Úr. Az apám ateista volt. Anyám egy nagyon vallásos családból származott. A testvérem egy apáca, de tudom, hogy hamarosan elhagyja a kolostort, és velem együtt evangélizálni fog. Gyakran sírtam mert attól féltem, hogy anyám el fog veszni. Én hirdettem neki Isten Igéjét, de õ mindíg a bálványaihoz imádkozott. Az elsõ látogatásomkor - amikor a harmadik szférában a Mennyben voltam - megígérte az Úr, hogy megmenti anyámat, de rögtön utána magához veszi. Különben elveszítené a kegyelmet. Az elsõ látogatásom után észrevettem, hogy anyám még mindíg õrzi a bálványait - ezért imádkoztam Jézushoz - hogy mentse meg, és vegye magához - amint megígérte. Az Úr a kisfiamat vette eszközül - ez négy évvel ezelõtt történt. Õ beszélt neki Jézusról, és anyám átadta életét a Megváltónak. Három nappal késõbb, jóllehet egészséges asszony volt, holtan esett össze - pontosan úgy amint az Úr elõre megjelentette nekem. baby Most, amint újra a Mennyben voltam, láttam egy asszonyt a többi között. Az Úr mondta: Nézd, ott van az édesanyád, amint megígértem neked, hogy megmentem õt - mert amit megígérek meg is teszem. Késõbb egy másik helyen voltam az Éden-kertben - ahol sok gyermek fehérben - az Urat dícsérte. Az Úr mondta: Ezeket a gyermekeket a földön orvosok és gyilkos anyák *abortusszal megölték; Jel. 22,15; Mt. 5,21. (*nyisd ki!) Minden gyermek itt van, akiket a földön nap mint nap meggyilkolnak. E gyermekeknek életük volt a fogamzás pillanatában. Négy évvel azelõtt volt egy vetélésem, és gyakran kérdeztem az Úrtól - miért? Tényleg nagyon szerettem volna a kisbabát. Azonban az Úr megmutatta nekem a gyermeket e pillanatban és mondta: Nézd, ott van a gyermeked akit vetélés által elveszítettél. Újra a szép Jeruzsálemben voltunk, és azt mondta az Úr, hogy sietnem kell - nem nyugodhatok - továbbá még ezt mondta: Én vagyok az erõd - igyekezz, hogy minél gyorsabban hirdettessék ez az üzenet az egész világon! Ez az üzenet neked is szól és minden pásztornak (papnak, prédikátornak stb. megj. ford.) - mind aki tiszta - még tisztább legyen! Egy ajtó nyílott ki és egy gyönyörû lépcsõt láttam. Az Úr hívott néhány angyalt. Az Úr aki lelkemet/szellememet idehozta - jött most, hogy lelkemet/szellememet visszavigye. Megérkeztünk a lakásba, lelkem/szellemem megállt a levegõben. Az Úr elvégzett valamit a testvérekben, akik a lakásban voltak - aztán rám tekintett, és tudtam, hogy parancsolni fog szellememnek - hogy a testembe visszatérjen. A testem mozdulatlanul, soványan, beesett szemekkel és megduzzadt ajkakkal feküdt ott - és én néztem ezt a testet. Ez egy csúnya test volt és mondtam az Úrnak: Uram, nem szeretnék egy ilyen testbe visszatérni - végy magadhoz. Õ azt válaszolta: Még nem jött el az ideje annak, hogy velem jöjj! Üzenetemet el kell vinned népemnek, hogy felkészüljön! Ebben a szempillantásban egy erõs hang volt hallható a szobában: Menj bele - és élj! Szellemem elkezdett mozogni - Õ a testem mellett állt - és erõs hangon mondta: Menj bele - és élj! Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él! Ján. 11,25 Ez az üzenet Jezus Krisztustól/Jesuától a Messiástól küldetett, hogy gyülekezete felkészüljön.