Mai igénk is karácsonyi történet öröm üzenetét hozza. A szeretet ünnepe, mindig a család melege szépíti meg. Advent időszakában sokat készültünk rá, tervezgettünk, vásároltunk és a másik kedvében akartunk járni, hogy pici ajándékokkal kedveskedjünk. Isten a legnagyobb ajándékét adta nekünk, az ő egyszülött Fiát. Pásztoroknak örömmel hirdették az angyalok. Az angyal szava ugyanis egy ígéret. A MEGSZÜLETETT ÜD­VÖZÍTŐ AZ EGÉSZ NÉP ÖRÖME LESZ! Az egész nép pedig nem más, mint Isten választott népe: az ó-és újszövetségi gyü­le­ke­zet. Mind­a­zok, akik hittek és hisznek a Messiásban. Ez a öröm folyamatosan árad ma is, és betölti az emberek szívét. Hisz hangzik ma is az örömhír: „NE FÉLJETEK, HIRDETEK NEKTEK NAGY ÖRÖMET... ÜDVÖZÍTŐ SZÜLETETT MA NEKTEK.” Isten szeretete Jézusban öltött testet. Közénk jött, hogy megváltsa a bűnös embert. S ha már tudjuk, hogy bűneink miatt ítéletet érdemelnénk, ak­kor halljuk meg: eljött Jézus, hogy magára vállalja a mi ítéle­tün­ket. Nem egyedül kell odaállni az igazságos Isten elé, mert Is­ten Fia maga jött hozzánk, hogy Vele együtt állhassunk Is­ten e­lé, és Isten Őérte mindent nekünk ad, bocsánatot és ö­rök é­letet is. Ez az öröm össze se hasonlítható azokkal az ö­rö­mök­kel, a­me­lyekben nekünk olykor részünk van. Azt a „nagy örömet”, amelyet angyal hirdetett, hogy Megtar­tónk van, ezt a nagy örö­met semmiféle bánat vagy félelem nem tudja el homályosítani, eltörölni. Aki azt megérti, hogy ka­rácsonykor ma­ga Isten ha­jolt le hozzánk, hogy megmutassa az Ő sze­re­tet­teli akaratát, annak szíve csordultig megtelik ö­röm­mel. Mi en­nek az örömnek a lényege? Az, hogy többé nem kell fél­nünk senkitől és semmitől. Nem kell félnünk a ma gondjától, a jövőtől, a sze­gény­ség­től, a betegségtől, a ha­lál­tól, mert nem kell félnünk Istentől. Mert Jézusért szerető mennyei Atyánk lett. Gyermekei vagyunk, s tudjuk, hogy ő­ér­te, aki kará­csony­kor testet öltött, s nagypénteken odaállt a mi helyünk­re, hogy a mi ítéletünket elhordozza, ő­érte meg­bo­csát, és „hogy­ne a­ján­dékozna nekünk vele együtt min­dent”, akinek a sze­re­te­té­től senki és semmi, még a halál sem választhat el. – Lehet en­nek nem örülni? Van-e akkora hitünk, mint a pásztoroknak volt, akik ki­pró­bálták az an­gyali üzenet igazságtartalmát, elindulva meg­néz­ni, hogy „hogyan is történt mindaz, amiről üzent” ne­kik az Úr? Testvérek, mi vajon benne vagyunk ebben az „egész nép­ben”? MA neked szól az üzenet, MA lehet öröm igazán a te szívedben is!