Pünkösd tegnap és ma 2. rész

Akitől az istentisztelet esemény lesz:
A mai keresztény egyházak többségének Szent Lélek-teológiája alapvetően összhangban áll a Biblia tanításaival, ennek ellenére a hívők tömegei a Szent Lélekkel (Szellemmel) nem élnek olyan szoros, bensőséges és személyes közösségben, mint Jézus első követői, a zsidókeresztények. Az Ószövetség kijelentései alapján álló judaista irányzatok közül többnek is reálisabb képe volt az Isten Szelleméről (rúách), mint számos mai egyháztagnak, akik a Szent Lélekről nagyon elvont, misztikus és be nem azonosított képet hordoznak magukban, annak ellenére, hogy a Szentháromság harmadik személyébe vetett hitüket rendszeresen megvallják. Az ószövetségi Izrael az Isten Szelleméhez mindenekelőtt olyan hatalmas szellemi erőt, energiát társított, amely rendkívüli eseményeket, csodákat produkál a látható fizikai világban, a természetes élet rendjében, fölkent embereken keresztül (lásd például Mózest és az Egyiptomból való kivonulást kísérő csodákat vagy Illés, Elizeus próféták csodáit, jeleit). Másokat, mint például Józsuét, Gedeont, Dávidot rendkívüli politikai, katonai sikerekhez segítette Isten Szelleme. A prófétákat pedig nem szemináriumokon, egyetemeken tanították meg Isten ismeretére, az Ige meghallására és hirdetésére, hanem közvetlenül Isten Szellemétől nyertek ismereteket, látásokat a Mindenható Izraellel, nemzetekkel, egyházzal kapcsolatos céljairól, terveiről, akaratáról, álláspontjáról. Jézus tanítványai egyszerű halászemberekként nem nagyon voltak tisztában a Szent Lélek-teológiával egészen pünkösdig. Viszont reális megtapasztalásuk és képük volt arról, hogy mit jelent, ha egy ember a Szent Lélek (Szellem) erejével felkenten bemegy a zsinagógába, templomba, hogy Szent Írásokból olvasson föl és azokat megmagyarázza hallgatóságának. Péteréknek egyetlen ilyen istentiszteleten sem volt idejük elaludni vagy akár unatkozni. A Jézusból kiáradó isteni erő mindig figyelemre, csodálatra méltó eseményeket idézett elő. Az Evangéliumokból egyértelműen kiderül, hogy Jézus nem volt csodatevő gyermek, mint ahogy azt egyes keresztény tradíciók híresztelik róla. A Názáreti ugyan csodálatos isteni származással rendelkezett, de az isteni természetből, erőből szó szerint kiüresítve magát, valóságos, korlátozott emberi képességekkel, tehetséggel rendelkező gyermekként és fiatalemberként élt. Apja mesterségét folytatta mintegy harmincéves koráig Názáretben. Életének ebben a korszakában ismeretlen volt Júdeában és Galileában egyaránt.