Az Úr Jézus csodáinak szellemi tanítása 30. rész
A Bőség 2. rész

2/1. A kenyérszaporítás:
a) az első eset: Ez a csoda az egyetlen, amelyről mind a négy evangélium beszél (Máté 14, 15-21; Márk 6, 35-44; Lukács 9, 12-17; János 6, 5-15). Amint látja Jézus a sokaságot köréje gyűlni, megszánja őket, miközben a tanítványok önzése kifejezésre jut: "Küldd el őket!" - kérik az Úrtól (Máté 14, 14-15). A Mester meg akarja tanítani a tizenkettőnek, hogy nem szükséges, hogy az emberek elmenjenek: ők a felelősek azért, hogy az emberek elmenjenek: ők a felelősek azért, hogy enni adjanak nekik. Elmenjenek vásárolni 200 pénz árú kenyeret? Jézus ezt mondja nekik: "Mennyi kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg!" Mikor megtudták, mondták neki: "Öt kenyerünk és két halunk van. - Ez semmi ennyi népnek." Mégis a parancs világos volt: Ti adjatok nekik enni. Az Úr így szólt: "Hozzátok azt hozzám!" A tömeget pedig le kellett ültetniük ötvenes és százas csoportokba. Jézus veszi az öt kenyeret és a két halat, az égre tekint, megáldja, megtöri, adja a tanítványoknak, azok tovább a tömegnek. Valahányszor Mesterükhöz jönnek, a kenyér bőségét találják nála, az 5000 ember jóllakik, számukra megmarad a 12 tele kosár. Amikor az Úr szolgájának megadatik az alkalom, hogy szellemi táplálékot adjon akár gyermekeknek, akár fiataloknak, akár időseknek, mindig szemben találja magát alkalmatlanságával. De Jézus arra tanít, hogy előbb vigyük hozzá, amit tőle kaptunk. Ez kevés lesz a szükséghez képest, de Ő megsokasíthatja, ha elé visszük, s ezt imádságban kérjük. Megszaporítva kapjuk vissza, amit hozzá visz az imádság, hogy áldására lehessünk azoknak, akiket Ő helyezett a szívünkre: talán egy vasárnapi iskolás csoportot, vagy fiatalokat, vagy később a helyi gyülekezetben az igeszolgálatot, hogy az a Szent Szellem vezetésével menjen végbe. Az elején a tanítványoknak csak öt kenyerük volt a végén 12 kosárra valót gyűjthettek össze: "Aki mást felüdít, maga is felüdül" (Példa 11,25). Mivel a tanítványok tudják, hogy képtelenek bármit is tenni, szívesen szót fogadnak Mesterüknek: "Hozzátok azokat hozzám!" Az Úr gazdagon megáldja a keveset, amit hozzá viszünk. Ámen!