Jakab halála és Péter szabadulása
(Apostolok cselekedetei 12. fejezet)

Heródes király akkoriban kegyetlenkedni kezdett Krisztus gyülekezetének némelyik tagjával. Jakabot, János testvérét fegyverrel ölette meg. És látva, hogy ez tetszik a főpapoknak, elhatározta, hogy Pétert is elfogatja. Úgy is tett, Péter húsvét táján tömlöcbe vettette, és az ünnep után kívánta a nép elé vezetni és elítélni. Pétert a tömlöcbe négy szakasz katona őrizte, a gyülekezet pedig szüntelenül érte imádkozott. Annak a napnak az előestéjén, amelyiken Heródes el akarta ítélni, Péter két katona között aludt láncra verve. És íme, az Úr angyala eljött, és nagy világosság támadt a tömlöcben. Az angyal meglökve felébresztette Pétert, és azt mondta: - Kelj föl hamar! És Péterről leestek láncai. - Kösd fel sarudat, vedd föl felsőruhádat, és kövess engem! Péter követte az angyalt, de nem tudta, valóság-e mindez, vagy csak álmot lát. Elmentek az első szakasz őr mellett, azután a második mellett, majd a börtön vaskapuja, amely a városba vezetett, magától megnyílt előttük, és ők az utolsó két szakasz katona mellett kimentek a városba. Amikor már az utcán jártak, az angyal eltávozott Péter mellől. Péter akkor magához tért, és így szólt: - Most tudom csak igazán, hogy az Úr elküldte angyalát, és megszabadított Heródes kezéből és a haláltól. Ezután pedig elment Máriának, János anyjának házához, ahol sok tanítvány gyűlt egybe és érte imádkozott. Péter bebocsájtást kért, és a szolgálóleány felismerte a hangját, örömében azonban nem nyitott ajtót, hanem elmondta a többieknek, hogy Péter áll az ajtóban. - Elment az eszed - mondták erre. - Pedig bizony ő az! - erősködött a szolgáló. - Akkor biztos az angyala az - felelték. Péter pedig szüntelen zörgette az ajtót. Végre beengedték, és a tanítványok ugyancsak elálmélkodtak. Péter csendre intette őket, majd halkan elbeszélte, hogyan szabadította meg az Úr angyala a tömlöcből. Végezetül azt mondta: - Adjátok tudtára mindezt az atyafiaknak! - ezután pedig tovább ment onnan. Ámen!