Jézus csodái
A tengeren járás 7. rész
(Máté 14, 22-33; Márk 6, 45-52; János 6, 14-21)

Erre a csodálatos epizódra is úgy kell tekintenünk, mint ami szimbolikus. Péter bemutatta itt minden korszak hívőjét, hitetlenségük és félelmük időszakaiban. Amíg erősek a hitben, képesek lábuk alá taposni a nyugtalan világ legháborgatóbb tombolásait, de amikor félnek, amikor ahelyett, hogy Jézusra néznének, rátekintenek a tomboló viharokra és vizekre, azok rögtön legyőzik őket és kezdenek süllyedni. Ha nem volna jelen Urunk fenntartó keze, hogy kiáltásukra feléjük nyúljon, teljesen vereséget szenvednének és elsüllyednének. "És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. Ekkor felakarták venni a hajóra." Akik egy kicsivel korábban Jézus közeledésére félelmükben kiáltottak, mintha szellem lett volna, most boldogok voltak, hogy bevehették Őt maguk közé. "A hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak." Márk, amint kedveli (vesd össze: Márk 2,12; 5,42; 7,37; 9,15), feljegyzi a tanítványok végtelen csodálkozását mindazon, aminek tanúi voltak: "ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban". Amíg Mátétól megtudjuk, hogy ez a hatás nem csupán rájuk korlátozódott, mert "a hajóban levők pedig", tehát mások is, akik velük vitorláztak, hajósok és utasok, egy pillanatra betekintettek ennek nagyságába, Akinek jelenlétében álltak. "Leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!" (vesd össze: János 1,49; Máté 27,54) Krisztus akarata hordozta diadalmasan a vizek fölött. Mint ahogyan Péter akarata volt az az akarat, ami a legmagasabb fokon nyilvánult meg és hatékony volt az Isten Fiában való hit által, aminek hasonló módok képessé kellett tennie őt arra, hogy járjon a nagy mélységeken, jóllehet részleges és átmeneti kudarccal együtt. Itt az ember akarata uralmának a jele látható, amikor ez az akarat abszolút összhangban van Isten akaratával a külső természetvilág felett. Ámen!