Jézus csodái
A béna meggyógyítása 4. rész
(Máté 9, 1-8; Márk 2, 1-12; Lukács 5, 17-26)

A feloldozó szavak nem pusztán azt a vágyat fejezik ki, hogy bárcsak így lenne, hanem kinyilvánítják, hogy az ember bűneire bocsánatot kapott. Isten megigazító szava egy bűnösnek nem pusztán Felőle kimondott szó, hanem Neki és Benne kimondott szó. Nem az immanens (benne rejlő) Isten cselekvése Krisztusban, hanem áthat a bűnösre. A zúgolódok és gáncsoskodok szintén helyesen értették ezt a bűnökből való megbocsátást mint isteni előjogot. Senki nem bocsáthatja meg a bűnt, csak Aki ellen minden bűnt elkövettek, vagyis Isten. Ebből a meggyőződésből, ami nagyon igaz önmagában, de nagyon hamis jelen alkalmazásában, "Ekkor néhány írástudó így szólt magában, hogyan beszélhet Ez így? Istent káromolja!" (vesd össze: Lukács 7,49; János 10,33). "Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?" Olhausen azt kéri, hogy figyeljük meg itt a mélységes betekintést Isten és a teremtmény kapcsolataiba, beleértve a "káromlás" szó Szentírás szerinti használatát. Erről a használatról a világi ókor nem tudott semmit. Szerinte a káromolni csak azt jelentette, hogy gonoszul szólni egy személyről (ami nem idegen a Szentírásnak, 1Kor. 4,13; Titusz 3,2; 2Péter 2,2; Júdás 8), aztán mondani valamit egy gonosz előjelről. Egyedül a monoteisztikus (egyistenhit) vallás foglalta bele a káromlásba nem pusztán az átok szavakat és dühkitöréseket Isten neve ellen, hanem mindazt amit a teremtmény elvett abból a megtiszteltetésből, ami egyedül a Teremtőt illeti (Máté 26,65; János 10,36). Ha Ő, Aki saját nevében nyilvánította, hogy "Megbocsátattak a bűneid", kevesebb lenne, mint az Atya egyszülött Fia és mit Aki az istenség minden előjogának közös tulajdonosa, akkor valóban káromlást szólt volna, mint ahogy feltételezték. Ha csak azt hittél volna róla, hogy ember, akkor jogosan mondták volna, hogy káromlás szólt. Bűnük nem ebben volt, hanem abban a maguk általuk választott vakságban, ami nem engedte meg felismerniük Benne az emberénél magasztosabb dicsőséget. Az őket irányító büszkeségben és konokságban eleve várható következtetéshez jutottak arról, hogy milyen Megváltót akarnának. Szándékosan bezárták szemüket mindarra, amit saját írásukban találtak, és Őt másként állította eléjük, mint ahogy ők eldöntötték, hogy lennie kellene. Ámen