Jézus Krisztus kereszthalála
(Máté 27. fejezet)

Amikor eljutottak a Golgotára, megfeszítették Jézust, Isten egyszülött Fiát, két gonosztevővel, azaz latorral a két oldalán. A katonák pedig sorsot vetettek ruhájára, hogy beteljesedjék a próféta mondása: "Megosztoznak ruháimon, és sorsot vetnek köntösömre." Ezután Jézus feje fölé, a keresztfára felírták ítéletének okát: "A Názáreti Jézus, a zsidók királya!" Az emberek pedig gúnyolták: - Te, Aki lerombolod a templomot, és harmadnapra felépíted - ha Isten fia vagy -, szabadítsd meg magadat; szállj le a keresztről! Mások pedig így csúfolódtak: - Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani! Ha Ő Izrael királya, akkor szálljon le a keresztről, és hiszünk Neki! Azt mondta magáról, hogy Isten fia, hát akkor mentse meg az Isten! - Bocsásd meg nekik, Atyám, mert nem tudják, mit cselekszenek - szólt erre Jézus. És akkor hirtelen sötétség borult az egész földre, Jézus pedig felkiáltott: - ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet? - Eli? Illést hívja talán? - kérdezték némelyek. - Szomjazom - mondta akkor Jézus. Erre az egyik ember vett egy szivacsot, megtöltötte ecettel, és botra tűzve felnyújtotta Jézusnak, hogy igyon. - Hagyd el - mondták a többiek -, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa. Jézus akkor ismét felkiáltott, és kilehelte lelkét. Egy katona pedig az oldalába döfte dárdáját. És íme, a templom kárpitja kettéhasadt, a föld megindult és a kősziklák megrepedeztek, a sírok megnyíltak, és sok halott feltámadt. A százados, aki Jézust őrizte, látva a földindulást, megrémült és így szólt: - Bizony, Isten fia volt Ő! Este Jézus egyik követője, egy József nevű gazdag arimátiai férfi, elkérte Pilátustól Jézus holttestét, hogy eltemesse. Leemelte a keresztfáról, gyolcsba göngyölte, és tulajdon sziklába vájt sírjába helyezte, a sír szája elé pedig egy követ hengerített. Ámen!