Istene szenteljen meg titeket mindenestől [tartson távol benneteket a világ dolgaitól, legyetek tiszták, szenteljétek magatokat az Úrnak]; és a ti egész szellemetek, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg [és tisztának találtasson] a mi Urunk Jézus Krisztus [a Messiás] eljövetelére. Hű az, aki elhívott titeket [Magához] és ő meg is cselekszi azt [beteljesítve elhívását, megszentelve és megtartva benneteket]. "
A 22. vers: "Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!" a Szentírásnak az a része, ami mindig elbátortalanított és megijesztett engem. Amikor azt olvastam, hogy őrizkedjetek (tartsátok távol magatokat) az ördögtől, rögtön úgy éreztem, hogy megint valamit cselekednem kell, újabb tennivalóm van. Nem tudtam, hogy Úr az én Megtartóm és Megszentelőm; azt hittem, az én dolgom az, hogy megtartsam és megszenteljem magam azért, hogy tiszta, megszentelt és feddhetetlen legyek. 
A 23. vers: "Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére." a versben a "megszentel" ige egyszerűen annyit jelent, hogy szentté tenni. Ki teszi ezt? Maga a béke Istene. A folyamat, ami az Isten csendes és rejtett műhelyében végbemegy egy emberben: a megszentelés. Tehát nem egy hirtelen átalakulás, egyik napról a másikra való tökéletessé válás, hanem lassú, folyamatos megújulás, átformálás, hogy alkalmassá legyen az ember az Úr Isten számára. Azt mondja az apostol: az Isten "szenteljen meg titeket mindenestől." Tehát az életünknek minden részletében, porcikájában, megnyilvánulásában, vonatkozásában, összefüggésében működni akar Isten az Ő megszentelő erejével. A testben és ösztöneiben, indulataiban éppen úgy, mint a lélekben és annak vágyaiban, érzéseiben, rejtelmeiben, valamint szellemi életünk megnyilvánulásaiban, tehát a gondolkodásban, akaratban is, ott akar lenni Isten az Ő megszentelő erejével, munkájával. Azt akarja, hogy valóban azzá legyünk a Krisztusban való hit által, amik vagyunk: a menny polgárai a földön, a világ világossága az emberek között, az élet szava a mindennapi életben.
A 24. vers: "Hű az, Aki elhívott titeket és Ő meg is cselekszi azt." ez a vers megerősíti, hogy Isten, Aki elhívott minket Magához, hűséges és tökéletesen megbízható, szavahihető. Meg is cselekszi azt! Mit fog megcselekedni? Beteljesíti elhívását, megszentel és megtart minket. Csak hagyjuk cselekedni, csak adjuk a kezébe magunkat, csak bízzuk rá a testünket, lelkünket, szellemünket: Ő majd megcselekszi! Persze nem úgy cselekszi meg, hogy nekünk most már semmi közünk hozzá, minden az Ő dolga, mi nem tehetünk semmit! Nem így! Igen: Ő megcselekszi, Ő az, Aki megszentel, átformál, de velünk való közös együttműködéssel. Mi is hozzájárulunk valamivel. Erről is szó van az Igében. Ezért mondja az apostol: "A Szellemet meg ne oltsátok!" (1Thessz. 5,19). Isten az Ő Szent Szellemével végzi el bennünk ezt az átalakító, megszentelő munkát. Ámen!