Saul elüldözi Dávidot
(1Sámuel 19. fejezet)

Saul ekkor megparancsolta Jonatánnak és szolgáinak, hogy öljék meg Dávidot. Jonatán azonban nagyon szerette Dávidot, ezért elment és így szólt hozzá: - Atyám azon van, hogy megöljön téged, ezért vigyázz magadra, és rejtőzz el! Én pedig beszélni fogok atyámmal rólad, meglátom, hogyan gondolkodik felőled, és tudtodra adom. Jonatán így szólt apjához: - Ne vétkezz a te szolgád, Dávid ellen, mert ő sem vétett neked, sőt szolgálata felettébb hasznos volt! Kockára tette életét, megverte a filiszteusokat, és általa az Úr szabadulást szerzett egész Izraelnek. Te láttad mindezt, és örültél neki; akkor miért vétkeznél, és ontanál ki ártatlan vért? Saul hallgatott Jonatán szavára, és esküvel fogadta: - Az élő Istenre mondom, nem fogom megölni Dávidot! Akkor Jonatán előhívta Dávidot, elmondta neki Saul esküjét, és a király elé vezette. Saul pedig olyan volt Dáviddal, mint annak előtte. A háború azonban ismét megkezdődött, Dávid kivonult a filiszteusok ellen, nagy vereséget mért rájuk, és azok elfutottak előle. Az Istentől küldött gonosz lélek azonban megszállta Sault, és Dávid a hárfáját pengette neki. Saul kezében ott volt dárdája, és a falhoz akarta vele szegezni Dávidot, ő azonban félrehajolt előle, és a dárda a falba fúródott. Dávid ekkor elfutott, és éjjel elmenekült. Saul akkor követeket küldött Dávid házához, hogy reggel elcsalják és megöljék, de a felesége, Mikál leeresztette az ablakon, és Dávid elmenekült Sámuelhez. Mikál pedig szalmabábut fektetett Dávid ágyába, a párnájára kecskeszőrt rakott, és betakarta lepedővel. Reggel, amikor a király követei bementek a házba, hogy elcsalják, úgy vélték, hogy Dávid beteg. És ezt megjelentették Saulnak. - Hozzátok ide elém, ha kell, ágyastól is! - parancsolta erre Saul. De amikor a követek visszamentek Dávidért, az ágyban csak egy szalmabábut találtak. Saul pedig azt kérdezte lányától Mikáltól: - Miféle dolog az, hogy engem, az atyádat és királyodat, megcsaltál? Ámen!