Nehémiás hazatér Jeruzsálembe
(Nehemiás 1. - 2. fejezet)

Így szól Nehémiás próféta: - Én, Nehémiás, Hakália fia, Susánban laktam a Perzsa főpohárnokaként. És történt akkor, hogy Júdából, atyámfiai közül többen érkeztek abba a városba, én pedig tudakozódtam tőlük a fogságból megszabadult zsidók és Jeruzsálem állapota felől. Ők pedig azt mondták: - Nagy nyomorúságban és gyalázatban élnek ott abban a tartományban a fogságból megszabadult zsidók. Jeruzsálem falai pedig már régen leomlottak, kapui leégtek. Amikor ezt meghallottam, leültem és sírtam, napokon át keseregtem, böjtöltem, és imádkoztam az Úrhoz: "Kérlek Uram! Mennyek Istene, nagy és rettenetes Isten! Aki megtartod a szövetséget, és irgalmas vagy azokkal, akik téged szeretnek és parancsolataidat megtartják. Hallgasd meg azért szolgád könyörgését, mert én éjjel és nappal fohászkodom hozzád! Emlékezz meg, kérlek, parancsolataidról, amelyet Mózesnek adtál, hogyha néped vétkezik ellened, elszéleszted őket! Ha pedig megtérnek hozzád és parancsolataidat megtartják, még ha az ég utolsó szegletén volnának is szétszórva fiaid, onnan is egybegyűjtenéd őket. Azért kérlek, Uram, légy kegyelmes hozzám, amikor kéréssel fordulok királyomhoz, a perzsák királyhoz!" Történt ezután, hogy a királynak átadtam borospoharát, és igen szomorú voltam. A király pedig megkérdezte tőlem: - Miért szomorú az arcod? Beteg nem vagy, szomorúságod csak szívből fakadhat. - Örökké éljen a király! - feleltem én -, miért ne volna szomorú szívem, hiszen a város, atyáim sírjának helye, pusztán hever, falai leromlottak, kapui leégtek? - Mit kívánsz? - kérdezte a király. Én pedig magamban könyörögtem Istenhez. - Ha tetszik a királynak és ha kedvesnek találja szolgáját, bocsásson el engem Júdába, hogy újjáépítsem a várost és falait. A király megadta ezt nekem Istennek hozzám való jó akarata folytán. Ámen!