Jézus csodái
Lázár feltámasztása 27. rész
(János 11, 1-54)

Kajafás szadduceus volt (ApCsel. 5,17). Hengstenberg úgy gondolja, hogy ebben a mondásban durvaságát és keménységét fedezhetjük fel, amit Josephus nekik tulajdonit, összehasonlítva a farizeusokkal. János úgy írja le, hogy "aki főpap volt abban az esztendőben", és ismétli ugyanezt a kifejezést az 51. versben, aztán megint a 18,13-ban. Ebből egyenesen arra következtettek, például Strauss és Baur, hogy akárki írja is ezt az evangéliumot, a főpapságot évi tisztességnek tekintette. Azután azt a következtetést vonták le, hogy mivel lehetetlen, hogy János ezt a hibát elkövesse, ezért nem lehetett ő ennek az evangéliumnak a szerzője. Nagyon akartak érveket találni János evangéliumának hitelességével szemben, akik ebben keresnek megoldást. Ha történészek megírnák Abraham Lincolnról, hogy az Egyesült Államok elnöke volt ugyanabban az évben, amikor a nagy polgárháború ki tört, vajon lehetne-e jogosan azzal a tévedéssel vádolni, hogy az elnökség évenként betöltött tisztség volt, vagy arra következtetni, hogy az író nem volt ebben az időben élő amerikai, és az általános információforrások nyitottak voltak számára? Kinek van joga János szavainak bármilyen további értelmezést tulajdonítani azon kívül, hogy Kajafás volt a főpap akkor? Az evangélistának az fontos, hogy ő volt a főpap amikor e szavakat mondta. Ez adott súlyt és fontosságot ezeknek a szavaknak, amit különben nem birtokoltak volna. Ezek nem Kajafás szavai voltak, hanem a főpapé: "Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért". Ez a bejelentést, ami prófétai jellegű volt megkíván bizonyos magyarázatot. Hogy gonosz ember mondhat olyan szavakat, amelyeket Isten prófétaivá tesz, magába véve nem okoz nehézséget. Ámen!