Az Úr Jézus csodáinak szellemi tanítása 8. rész 
A vakok 7. rész

Máté 23,26: "Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, de a külsejük is tiszta legyen". Mennyire gyakori ennek az ellenkezője napjainkban! Lehet valaki ne rendezett élete, járhat vasárnaponként istentiszteletre, lehet gondos a családjában, a munkahelyén, és mégis a szíve zárva marad Jézus, a Megváltó előtt! Gyakran egy hívőnél, vagy hívő csoportnál, ahol a szellemi színvonal lecsúszott, nagyobbfontosságúak lesznek a külső dolgok. Pedig a külső kegyességi formáknak a belső élet gyümölcseként kell megmutatkozniuk. Nem azért vannak a külső formák, hogy jó lelkiismeretet adjanak. Néha egy hívő megáll a szellemi növekedésben, az ismeret, a mértékletesség, a türelem, a kegyesség megvan, de az atyafiak szeretete nincs meg. Az ilyen "vak, nem lát messzire, elfeledkezik bűneitől való megtisztulásáról, ahogy Péter mondja: "Ugyanerre teljes igyekezetet is fordítva, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, a kegyesség mellé pedig testvérekhez való hajlandóságot, a testvérekhez való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. Mert akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezve a régi bűneiből való megtisztulásáról" (2Péter 1, 5-9). Vaksága nem teljes, csak "nem lát messze". El van foglalva saját magával és az őt érintő dolgokkal: "rest és meddő, ami a mi Urunk Jézus Krisztus ismeretét illeti." Istennek teljes kegyelme és atyai fegyelmezése kell ahhoz, hogy újra kinyíljanak a szemei. János apostol következetesen kijelenti levelében: "Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, az sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit" (1János 2,11). Ez a vakság lehet, hogy eleinte úgy kezdődött, hogy valaki csak egy kis ellenszenvet érzett a másik iránt. Ehhez később hozzájött egy haragos indulat, majd megbántások, végül a két testvér nem is köszön egymásnak és kikerülik a találkozási alkalmakat; Isten látja a szívben a gyűlöletet, még ha az illető elvakultan magának sem vallja be a dolgot. Ámen!