Az Úr Jézus csodáinak szellemi tanítása 26. rész
A bénák 3. rész

c) A bethesdai béna: (János 5, 5-9) 38 évig feküdt ez az ember más nyomorékok között, remélve, hogy egyszer majd elsőnek léphet be a forrás kibuggyanó, felzavarodó vizébe - és meggyógyul. De ehhez neki, magának nem volt ereje. Fájdalommal kell Jézusnak mondania: "Uram, nincs senkim". Ez az ember nem ismerte Jézust, nem hívta, de az Úr szavára: "Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!" - habozás nélkül felkel gyógyultan és engedelmeskedik. Jézus megismerteti vele magát, mikor találkoznak a templomban (János 5,14). Szép illusztrációja ez az eset Jézus azon tanításának, hogy Őbenne van az élet ereje: "Mert amiként az Atyának élete van önmagába, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában " (János 5,25).
Szellemi tanítás: Járjatok 1:
Aki Jézushoz jött és elfogadta Őt, mint személyes Megváltóját, s aki addig képtelen volt azt cselekedni, ami kedves az Úrnak, az most "új teremtménnyé lett (2Kor 5,17). Egész életvitele átformálódott. Magatartása, viszonyulása a dolgokhoz, elfoglaltságai, érdekei egészen mások lettek. Tudja, hogy "kegyelemből tartatott meg, hit által, hogy ez nem az ő érdeme, hanem Isten ajándéka" (Efézus 2,8). Megszabadíttatott, és "Krisztus Jézusban teremtetett jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk" (Efézus 2,8-10). A hívő nem úgy jár-kel a világban, mint a pogányok, akik elidegenültek az isteni élettől... tisztátalanságot cselekszenek (Efézus 4, 17-19). A megváltott élete ellentétben áll a világiakéval, akik "Amiatt csodálkoznak, hogy nem futtok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabban az áradatában" (1Péter 4,4). Tudomásul kell vennünk ezt az alapvető különbséget. Ez különösen a fiataloknak nehéz, rég barátaikkal és világ kollégáikkal szemben állni. de ez az Úr útja: "Hogy többé ne emberek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralévő időt" (1Péter 4,2). Mivel egy Testben hívattattunk el, együtt is kell járnunk. Arról van szó, hogy "elhívatásunkhoz méltóan járjunk" (Efézus 4, 1-2). Ez lehetetlen, ha nem járunk teljes alázatosságban, szelídséggel, hosszútűréssel, elhordozva egymást szeretetben. Nem lehet egységet "csinálni", minden pontban megegyezni, hanem "megőrizni" azt a békesség útján "a - Szellem egységében" (1Kor. 12,13). Mindennek a célja, hogy "eljussunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra" (Efézus 4,13). Az Ószövetségi szent sátor oldalait sittim-fa deszkákból kellett elkészíteni (2Mózes 26, 16-30). Minden deszka ezüst alapon állt, így biztosabb volt az egyensúlya. De egy erős szél még így is felboríthatta volna a sátrat. Ezért 5 keresztfa összekötötte a függőleges deszkákat, egymáshoz rögzítve őket, így a tartó deszkák erősítették egymást. ez az 5 keresztfa hasonlítható ahhoz az 5 képességhez, amire Pál apostol utal, ami nélkül nincs egység a gyakorlatban. Ehhez kapcsolódik ez az intés: "... járjatok szeretetben miképpen a Krisztus is szeretett minket" (Efézus 5,2). Amikor felfogtuk Krisztus irántunk való végtelen szeretetét, aki úgy szeretett minket, ahogyan az Atya szerette Őt, és Aki önmagát adta értünk, ez indít arra, hogy viszontszeressük Őt és testvéreinket, és járjunk a szeretetben. Ámen!