1. Az események:
a) Jairusz leánya (Máté 9, 18-26; Márk 5, 22-24; 35-43; Lukács 8,40-42; 49-56): Márk evangéliumában olvassuk, hogy Jézus átment a viharos tavon a túlsó partra, hogy megszabadítsa azt az embert, akit több démon is megszállt. Visszajön a nyugati partra. Jairusz a zsinagóga egyik vezetője, nyilván már hosszú idő óta várta a Mestert. Őt látva, a lába elé borul és könyörög, hogy jöjjön el haldokló leányához. Tegye rá a kezét, hogy meggyógyuljon. Az eset sürgős. De Jézus, akit most is nagy tömeg vesz körül, nem siet. Egy asszony, aki vérfolyásban szenved, odajön, csak hogy megérintse Jézus ruháját a gyógyulásért. A beszélgetés az asszony és az Úr között - időt vett el. Jairusz egyre nyugtalanabb. Még Jézus beszél az asszonnyal, mikor a zsinagógafő házából emberek érkeznek és jelentik: "Leányod meghalt, miért fárasztod tovább a Mestert?" El tudjuk képzelni, hogy fájhatott Jairusznak, hogy haldokló kislányát otthagyta, egy rabbiért, akiről nem is tudta, hogy ki. De Jézus azonnal bátorítja: "Ne félj, csak higgy!" Péterrel, Jakabbal és Jánossal megy be a zsinagógafő házába. Jézus számára a gyermek nem halt meg, csak alszik. Kinevetik az ott lévők, akik jól tudják, hogy meghalt, nemcsak kómába esett. Csak az apa, az anya és a három tanítvány lép be Jézussal a szobába, ahol a gyermek pihen, alszik. A törvény szerint, aki halotthoz nyúl, maga is tisztátalan. Megfogja a gyermek kezét és csak két szót szól: "Talitha kumi, azaz: Leányka, neked mondom, kelj fel!" A lányka azonnal felkelt és járt. 12 éves volt. Szellem értelemben gyermek, akit az Úrhoz vittek, akitől az életét kapta. Tud járni, de a szülőknek is van felelősségük: mondta az Úr, hogy adjanak neki enni. Mennyire fontos, hogy az újonnan megtértek kapnak az Igéből táplálékot, segítsünk nekik fokozatosan előre haladni az Úr tanításában. Lukács evangéliumából azt is megtudjuk, hogy ez a lányka egyedüli gyermeke volt a szüleinek, csakúgy, mint a naini özvegy fia. Lukács szíve együtt érzett a szülőkkel. Ámen!