Jézus csodái
Két vak szemének megnyitása egy házban 1. rész
(Máté 9, 27-31)

Itt egy olyan csoda van, amit egyedül Máté jegyez fel, és ami az első azok között a csodák között, amelyek vakok szemének megnyitását mutatják (Máté 12,22; 20,30; 21,14; János 9) vagy erre utalnak (Máté 11,5; Lukács 7,21) az evangéliumban. Mindegyikük szó szerinti beteljesedése annak a prófétai ígéretnek, amit Ézsaiás mond a Messiás napjairól: "Akkor a vakok szemei megnyílnak" (Ézsaiás 35.5). Hogy ilyen sok van belőlük, egyáltalán nem csodálatos, akár természetes, akár szellemi szempontból vizsgáljuk ezt a kérdést. Természetes módon vizsgálva, a számuk nem lephet meg minket, ha nem felejtjük el, hogy mennyivel általánosabb betegség volt ez Keleten, mint nálunk. Magasabb szempontból nézve, szükséges emlékeznünk arra, hogy milyen gyakran tekinti úgy a Szentírás a bűnt, mint erkölcsi vakságot (5Mózes 28,29; Ézsaiás 59,10; Sofóniás 1,17), és a bűnből való megszabadulás pedig e vakság eltávolítása (Ézsaiás 29,18; 42,18; 43,8; Efézus 5,8; Máté 15,14). "Amikor Jézus tovább ment onnan", - Jairus házából, feltételezi Jeromos, de túl nagy hangsúlyt nem szabad tenni arra, ahogy Máté térben és időben elhelyezi a csodát. - "Csatlakozott Hozzá két vak, és ezt kiáltotta: Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!" "A Dávid Fia" kifejezésben elismerték Őt mint a megígért Messiást (Máté 21,9; 22,42; vesd össze: Ezékiel 34, 23-24;Lukács 1,32). De hitüket nem szabad erre a puszta vallomásra korlátozni. Tovább kell próbálni és az Úr tovább próbálja azt. Az Úr egy ideig, úgy látszik, nem figyel oda kiáltásaikra. "Amikor pedig bement a házba, odamentek Hozzá a vakok", bizonyságot téve szívük hitéről, hogy majd figyel rájuk. További vallomást vár ajkukról: "Hiszitek-e, hogy megtudom ezt tenni?" Csak miután kimondták az "Igen, Uram!" vallomást, bizonyítják igazán, hogy van hitük a gyógyulásban és lehet az áldás az övék. "Azután megérintette a szemüket", és az egyszerű érintés elég volt. Ámen!