Jézus csodái
A vakon született szemének meggyógyítása 6. rész
(János 9, 1-41)

Az ember nem Naámán, aki visszautasította az eszköz egyszerűségét, amivel gyógyulását el kellene érnie, és nehezen lehetett meggyőzni arról, hogy meggyógyuljon (2Királyok 5,11. 13). Ez a beteg azonnal teljesítette az előírt feltételeket: "Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért" (vesd össze: János 11,37). Visszatért valószínűleg arra a helyre, ahol az Úr találkozott vele. Mivel nem találta ott, elment a saját házához. Szomszédjai is akik ismerték előző életét, az elsők akik észreveszik a gyógyulást. Ezek a személyek, ahogy látjuk, nem rosszindulatúak, hanem mindenestül a farizeusok befolyása alatt állók. Csodálkoznak, vitatják, hogy vajon valóban Ő volt-e az, akit olyan régóta ismernek. Ugyanis a szem megnyílása, a léleknek az ablakai, kétségtelenül megváltoztatták ábrázatának egész jellegét. "Egyesek azt mondták, hogy ez az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá." Ez utóbbiak tagadták azonosságát, és csak véletlen hasonlóságot feltételeztek. Ezért a vita folytatódott, amíg maga az ember félbe nem szakította: "ő kijelentette: Én vagyok az". Saját beismerését azonnal elfogadták. "Erre ezt kérdezték tőle: Akkor hogyan nyílt meg a szemed?" Miután saját szájából hallottak a gyógyítást végző csodatevőről és arról az eszközről, amivel dolgozott, látni kívánják Őt és kérdezik, hogy hol található meg. Az ember nem tudja megmondani nekik. Végül, mint ami várható folyamat, és mivel valószínűleg valami helytelenséget találnak a szombaton végzett cselekedetben, "Ezt a nemrég még vak embert a farizeusok elé vezették". Nem a nagy szanhedrinhez, mert nem mindig ülésezett, hanem a kisebbhez. A szanhedrin tényleg nem kizárólagosan e párt tagjaiból állt (mert Kajafás szadduceus volt és lásd ApCsel. 23,6), de ezek voltak a legtöbben, és befolyásos pártként az Úr legelkeseredettebb ellenségei. Ámen!