Jézus csodái
A béna meggyógyítása 6. rész
(Máté 9, 1-8; Márk 2, 1-12; Lukács 5, 17-26)

Urunk érvelésében gondosan meg kell figyelnünk, hogy nem azt kérdezi: Mi könnyebb, megbocsátani a bűnöket, vagy szóval felemelni egy beteg embert? - hanem ezt: "Mi könnyebb, azt állítani van hatalma megbocsátani a bűnöket, vagy van hatalma gyógyítani? Azt mondani, hogy "Megbocsáttattak bűneid, vagy mondani: Kelj fel és járj?". Aztán folytatja: Amaz a könnyebb, és most bizonyítom jogomat annak kimondására, hogy szavamra egy külső bizonyíték pecsételi le igazságomat, és kimondom a nehezebb szót: "Kelj fel és járj". Ezáltal amit az emberek szeme elé tárok, bizonyítom jogomat és hatalmamat annak megtételére, ami kívül esik a látható bizonyítékok területén. Ebből, amit most nyíltan és mindnyájatok előtt teszek, arra következtethettek, hogy nem 'zsákmány' (Filippi 2,6) az én oldalamról, nem elorzása annak, ami nem az enyém, azt is állítani, hogy van hatalmam megbocsátani az embereknek az ő bűneiket. A "van hatalmam a földön" kifejezés a van hatalmam a mennyben kifejezés érintőleges antitézise (ellentét) ellen. Ezt a hatalmat nem gyakorolja más, ahogy megítélitek, hanem csak Isten a mennyben. De szintén gyakorolja ezt az Emberfia is a földön. Helyesen állítjátok, hogy csak az gyakorolhatja, Aki valóban a mennyben lakik, de Ő, aki az Emberfia személyében alászállt a földre is, lehozza azt a hatalmat magával ide. A földön is van Egy valaki, Aki szólhat és megtörténik. Első pillanatra meglepő, hogy az Emberfia állítja magáról ezt a hatalmat. Mivel a bűnök megbocsátása isteni tulajdonság, elvárhatjuk, hogy Ő most magát egy jobb néven nevezi, mivel csak Isten Fiának van ilyen előjoga. Hacsak a két természet elválaszthatatlanul össze nem fonódik egyetlen személyben, ilyen nyelvezetet nem lehet használni. Mégis az Emberfia volt az az állandó cím, amivel az Úr szívesen jelölte meg magát, azt állítva, ahogy gyakorolta is, hogy egy az emberiséggel és az emberiség koronája. Egyszerűbb ezt a kifejezést itt pusztán úgy tekinteni, mint a Messiás megfelelőjét, nem próbálva levonni belőle semmilyen dogmasztikai (hitvallásbeli) következtetést. Mindazt, amit az Úr kifejezetten állított magáról azokban a nagy beszédekben, amelyeket a János 5, 17-23 és a 10, 30-39 jegyez fel, itt rejtetten állít. Ámen