János apostol látomása Pátmosz szigetén
(Jelenések könyve 1-12. fejezet)

Jézus Krisztus kijelentése, amelyet Jánosnak adott, hogy megmutassa szolgáinak a hamarosan bekövetkező eseményeket. Boldog, aki olvassa és hallgatja ezt a prófétálást, és meg is tartja, mert az idő közeleg! Én, János, aki atyátok fia vagyok, és társatok a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a Pátmosznak nevezett szigeten tartózkodtam az Úr napján, és hátam mögött trombitáéhoz hasonló szózatot hallottam: "Én vagyok az Alfa és az Ómega, az Első és az Utolsó. Amit látsz írd meg könyvbe, és küld el a hét gyülekezetnek!" Én pedig megfordultam, hogy lássam a hang forrását, és hét arany gyertyatartót láttam; és közöttük az Emberfiához hasonlót, bokáig érő fehér ruhába öltözve, a mellén aranyövvel. Feje és haja fehér volt, mint a gyapjú és a hó; szeme, mint a tűzláng; lába úgy izzott, mint a kemencében megtüzesedett érc; olyan volt szava, mint a vizek zúgása. Jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki; arca úgy fénylett, mint legnagyobb erejével a nap. És én, mint halott, leestem lábához, Ő pedig vállamra tette kezét, és így szólt: "Ne félj; én Vagyok az Első és az Utolsó, és az Élő, pedig halott voltam, és íme örökkön örökké élek! Ámen. Nálam vannak a pokol és a halál kulcsai." Ezek után megnyílt az ajtó a mennyben, és mintha trombitaszó hallatszott volna: "Jöjj fel ide, és megmutatom, hogy minek kell ezután bekövetkeznie!" Szellemben azonnal elragadtattam: és íme, egy királyi szék állt előttem, és Valaki ült benne; tekintete hasonló volt a jáspis- és sárdiuskőhöz, és a királyi széket smaragdhoz hasonló szivárvány vonta körül. A királyi szék körül huszonnégy másik királyi szék állt, bennük a huszonnégy vén fehér ruhába öltözve, fejükön aranykorona. A királyi székből villámlás, mennydörgés és szózat tört elő. És Isten hét szellemének hét tűzlámpása világított ott. A királyi szék előtt kristályokhoz hasonló üvegtenger volt. És a királyi széket négy élőlény fogta körül; szemük volt elöl is, hátul is. Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második borjúhoz, a harmadiknak emberarca volt, a negyedik pedig hasonló volt a sashoz. "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, Aki volt, Aki van, és Aki eljövendő!" - zengte a négy lelkes élőlény éjjel és nappal. És Annak jobb kezében, Aki a királyi székben ült, láttam egy könyvet, amelyet írás borított elől és hátul, és hét pecséttel le volt pecsételve. Akkor egy erős angyal felkiáltott: "Ki méltó rá, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa pecsétjeit?" És senki, sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, de még ránézni sem. Én pedig sírtam emiatt, de az egyik vén így szólt: "Ne sírj! Íme győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, a Dávid gyökere, és felnyitja a könyvet, felbontja a hét pecsétet." A királyi szék, a vének és a négy élőlény között láttam egy Bárányt: olyan volt, mint akit megöltek. Ott volt rajta az Isten hét szellemének hét szarva és hét szeme. És a bárány elvette a királyi székben ülőnek jobb kezéből a könyvet, és felnyitotta az első négy pecsétet. És akkor négy lovat láttam, egy fehéret, egy vöröset és egy feketét és egy halott sárgát. A fehér lovon a győző ült, kezében íj; a vörös lovon ülő lovas kezében kard, hogy elvegye a földről a békességet. A fekete lovon ülő lovas mérleget tartott. A sárga lovon pedig a Halál jött. Az ötödik pecsét alatt Isten vértanúi bosszúért kiáltoztak, de még nem jött el a bosszú ideje. Ezután a Bárány felnyitotta a hatodik pecsétet, és nagy földindulás lett, a nap elfeketedett, a hold vörössé vált, az ég csillagai pedig a földre hullottak. Az emberek a barlangokba menekültek, és azt mondták a hegyeknek és a szikláknak: "Omoljatok ránk, és rejtsetek el minket a királyi székben ülő és a Bárány haragja elől!" A hetedik pecsét felbontása után hét angyal hét trombitálására a pogányok mind elpusztultak, és szózat hallatszott a mennyekből. "A világ minden országa az Úré és a Krisztusé lett, országlásuk megkezdődött!" Ámen!