Jézus csodái
A vérfolyásos asszony meggyógyítása 1. rész
(Máté 9, 20-22; Márk 5, 25-34; Lukács 8, 43-48)

Mindhárom beszámoló erről a csodáról összekeveredik Jairus lányának feltámasztásával és kettévágja az elbeszélést. Ilyen kegyelmi túláradás van az élet Fejedelmében, hogy amit egy kegyelmi és hatalmi munka elvégzésére siet, útközben elvégez egy másikat is. Az Úr beleegyezett, hogy elmenjen Jairus házához, "és nagy sokaság is követte Őt, és tolongott körülötte", kétségtelenül kíváncsiságból, hogy tanúja legyen az eredménynek. De nem így volt mindenkivel. Abba a tömegbe keveredve volt "egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi használ sem látta, hanem még rosszabbul lett". Ez az asszony olyan sokáig beteg volt, olyan sokat szenvedett betegségében, talán legtöbbet orvosaitól, és már kimerítette a költséges orvosságokban és hiábavaló gyógyítási módszerek keresésében rejlő lehetőségeit, "amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok". Annak a hite, aki így érvelt, valós volt. Erről maga az Úr tesz bizonyságot ("hited megtartott téged"). Eközben felfogása Krisztus gyógyító hatalmának működéséről anyagi volt, és nem hiányzott abból a tévedés sem. Az asszony azt feltételezte, hogy Krisztus nem szent akaratának erejével gyógyított, hanem inkább bizonyos mágikus befolyással és erővel, ami Benne lakozik és kiárad belőle. Lehetséges, hogy "megérintette ruhája szegélyét" (vesd össze: Márk 6,56), nem pusztán azért, mert az volt, amit félénken közeledve a legkönnyebben elérhetett, hanem különös szentséget tulajdonítva neki. Az a szegély vagy kék rojt a ruha szélén isteni parancsból került oda, és emlékeztetésül szolgált zsidó viselőinek az Istennel való különleges kapcsolatra, amiben álltak (4Mózes 15, 37-40; 5Mózes 22,12). Ennek az asszonynak a hite, bár tökéletlen volt formájában, mégis lényegében nagyon igazi volt. Ezért csatornája lett annak az áldásnak, amit óhajtott. Amikor megérintette Jézus ruhájának szegélyét, "azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából". Ámen!