Hogy jutott Ruth Betlehembe
(Ruth 1. fejezet)

Történt pedig azokban a napokban, amikor a bírák bíráskodtak, hogy éhség támadt a földön. És egy Betlehemből való férfi, Elimélek, a feleségével, Naómival, és két fiával, elment a Moáb mezejére, hogy ott éljen. Elimélek azonban meghalt, és ott maradt Naómi a két fiával, akik móábita lányokat vettek feleségül, Orpát és Ruthot. De Naómi fiai is meghaltak. És ott maradt Naómi férje és fiai nélkül, egyedül. Akkor azonban elindult Naómi a Moáb mezejéről, mert azt hallotta, hogy az Úr meglátogatta a népét, hogy kenyeret adjon nekik. Azt mondta Naómi a két menyének, aki követte: - Menjetek térjetek vissza ki-ki az anyjának házához! Cselekedjen az Úr irgalmasságot veletek, ahogyan ti is irgalmasak voltatok a fiaimmal és velem! Adja az Úr, hogy nyugalmat találjatok majdani férjetek mellett! A menyei pedig azt mondták Naóminak: - Bizony, mi veled együtt térünk meg népedhez. Naómi azt felelte: - Térjetek vissza, lányaim! Nincsen már az én méhemben férjnek való magzat. Még ha szülnék is, megvárhatnátok-e, amíg felnőnek? A menyei igen sírtak, Orpa pedig megcsókolta az anyósát, és elment. Ruth azonban ragaszkodott Naómihoz, és így szólt hozzá: - Ne unszolj, hogy elhagyjalak! Ahová te mész, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem! Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is! Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál válaszon el tőled! És amikor megérkeztek Betlehembe, az egész város felbolydult miattuk, és azt kérdezték: - Hát nem Naómi ez? Naómi pedig azt felelte nekik: - Ne nevezzetek engem Naóminak, hanem hívjatok inkább Márának, azaz "keserűségnek", mert nagy keserűséggel illetett engem a Mindenható. Többedmagammal mentem el, és az Úr elárvultan hozott vissza. Így tért vissza Betlehembe Naómi, és vele a móábita Ruth. Ámen!