Saul elmegy Sámuelhez
(1Sámuel 9. fejezet)

Izrael legkisebb nemzetségéből, a Benjáminéból származott egy Kis nevű ember, és volt neki egy Saul nevű fia. Saul ifjú volt és szép: Izrael egyetlen fia sem volt nála szebb; egy fejjel kimagasodott a többi közül. Történt pedig, hogy Kis szamarai elvesztek, és így szólt akkor Kis a fiához, Saulhoz: - Vegyél magad mellé egy szolgát, menj, és keresd meg a szamarakat! Saul bejárta a környék minden mezejét, és már átment a szomszéd nemzetségek földjére, de a szamarakat sehol sem lelte. Akkor így szólt szolgájához: - , Gyere, térjünk vissza, nehogy atyám a szamarak után most már miattunk aggódjék! A szolga pedig azt mondta erre: - Az Isten embere most ebben a városban van, és az a híre, hogy amit mond, beteljesedik. Menjünk el hozzá, talán megmondja nekünk, merre menjünk! - Elmehetünk hozzá - felelte Saul -, de mit vigyünk neki? Tarisznyánkból a kenyér elfogyott, nincs mit vinnünk ajándékba az Isten emberének. - Van nálam egy negyed siklusnyi ezüstpénz - mondta erre a szolga -, odaadom neki azt, hogy mondja meg merre menjünk! És Saul így szól: - Helyesen beszélsz, gyere, menjünk. Amikor pedig beértek a városba, íme, Sámuel jött velük szembe. A nép véráldozatát készült megáldani, és azután vacsorázni a meghívottakkal. Az előző napon pedig az Úr kijelentette Sámuelnek: - Holnap ilyenkor elküldök hozzád Benjámin földjéről egy embert. Őt tedd népem fejedelmévé, hogy megszabadítsa Izraelt a filiszteusok kezéből. Amikor pedig Sámuel meglátta Sault, így szólt hozzá az Úr: - Ez az az ember, akiről szóltam. Ő uralkodjék népem felett! Saul akkor így szólt Sámuelhez: - Mondd meg nekem, hogy hol találom az Isten emberét! Sámuel pedig azt felelte: - Én vagyok az. Gyertek azért velem vacsorázni, és azután megmondom neked mind azt, ami a szívemben van. De a szamarak felől ne aggodalmaskodj, mert megtalálták őket! Ámen!