Jézus csodái
Lázár feltámasztása 10. rész
(János 11, 1-54)

Lázár valószínűleg ugyanazon a napon halt meg, hogy a küldött a betegséget bejelentve elérte az Urat. Máskülönben aligha lehetett volna elmondani, hogy "Amikor aztán Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van". A küldött érkezésének napja ebből kiindulva egy nap lenne. Az Úr még két napig Péreában tartózkodott, miután megkapta az üzenetet. Aztán még egy nap, mert csak egynapi járóföldre volt tőle, hogy megérkezzék Betániába. Lázárt halálának a napján azonnal eltemették a zsidók szokása szerint (ApCsel. 5,6. 10). Ezt bizonyítja e vers összehasonlítása a 39. verssel. Mielőtt az Úr, az igazi Vigasztaló megérkezett, más gyenge hivatalos vigasztalok is megjelentek. A gyászoló család házához, Isten gondviseléséből, sokan megmentek, hogy tanúi és hírnökei legyenek Fia egyik csodálatos művének. Betánia közelsége Jeruzsálemhez szintén lehetővé tette, hogy számosabban legyenek. Ezért van itt feljegyezve: "Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, ezért a zsidók közül sokan elmentek Máriához és Mártához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt". A zsidók gyászolási szertartásának része volt az, amit a legpontosabban körvonalaztak, hogy barátok és ismerősök nagy csoportjának kellett összejönnie, nem kevesebb mint tíznek, hogy vigasztalják a halottjuk miatt szomorkodókat (1Sámuel 31,13; 1Krónika 7,22; Jób 2,11; Jeremiás 16, 6-7). Ezt az együttérzést egyesek őszintén fejezték ki, de gyakran külsőség volt. Most jön Ő, Aki valóban megtudja vigasztalni a szomorkodókat és letudja törölni a könnyeket szemeinkről. A házba azonban nem megy be, mert azt már megtöltötték a zsidók, akik többségükben idegenek voltak, még ha nem is voltak ellenségek vele szemben. Jézus nem ebben a zavaró befolyású körben folytatja első párbeszédét a szomorkodó nőtestvérekkel. Valószínűleg a városon kívül várakozott, nem nagyon messze attól a helytől, ahol Lázárt eltemették. Különben amikor Mária odament, hogy találkozzék Vele, a zsidók aligha tudták volna ezt kiáltani: "a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon" (31. vers). Ezután már el kellett szenvednie, hogy híre előtte ment, hogy közeledik. Ámen!