Az Úr Jézus csodáinak szellemi tanítása 33. rész
A Bőség 5. rész

2/3. A kenyérszaporítás:
c/2) Az első kenyérszaporítási eset János evangéliuma 6. részében: De nemcsak lejött, hanem "az a kenyér, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ éltéért" (János 6,51). Ezért: "Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az Ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az Én véremet, örök élete van annak". (János 6, 53-54) A test és a vér külön való említése az Ő haláláról szól a szívünkhöz, szenvedett a bűneink miatt és feltámasztott a mi megigazulásunkra. Nem anyagi eredetű táplálékról van itt szó, hiszen ezt mondja az Úr: "A beszédek, amelyeket én szólok néktek, szellem és élet" (János 6,63). Szellemi értelemben kell "enni" az Úr testét és "inni" az Ő vérét, és ha benne akarunk maradni, akkor nap mint nap kell Őbelőle "táplálkoznunk", mi Őbenne, Ő mibennünk. (Az 56. versben jelen időben van a két ige: eszi, issza). Így van örök életünk. Minden bőségesen lesz: sohasem lesz éhség, sem szomjúság, örök élet, mindig megújuló közösség azzal, aki azért öltött testet, hogy azt odaadja értünk. Ebben a fejezetben nem kimondottan az Úr vacsorájáról van szó; hanem azokról az érzésekről, amelyek a hívő szívben feltámadnak, amikor részt veszünk a kenyértörésben az Úr halálára emlékezve. A kenyér és a bor nem változik át Krisztus testévé és vérévé, de szellemileg az a kenyér az Ő testét jelenti, s nekünk "meg kell becsülni" az Úr testét (1Kor. 11,29), a hálaadás pohara az Ő vérét jelenti, "a közösséget Krisztus vérével" (1Kor. 10,16). Csak úgy vegyünk részt a kenyértörésben, ha "megpróbáltuk" magunkat, "... mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét" (1Kor. 11,29), a hálaadás pohara az Ő vérét jelenti, "a közösséget Krisztus vérével" (1Kor. 10,16). Csak úgy vegyünk részt a kenyértörésben, ha "megpróbáltuk" magunkat, "... mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét" (1Kor. 11,29). Ámen