Isten nevei 25. rész
Jahve-Adonáj (Cebaót) lásd: »Seregek Ura« (Seregek Ura Isten Ószövetségi tulajdonneve JAHVE. Miután pontosan lefordítani nem tudjuk, a zsidók Adonáj olvasata és a görög és latin fordítások nyomán »az Úr«-nak fordítjuk.) 
2. rész

1Sámuel 1,3: "Ez az ember évenként fölment városából Silóba, hogy imádkozzék és áldozzék a Seregek Urának. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás volt az Úr papja."
Zsoltárok 34,8: "Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megszabadítja őket."
Zsoltárok 91,11: "Mert azt parancsolta felőled angyalainak, hogy őrizzenek téged minden utadon."
Jahve-Cebaót: Ezt a címet "Seregek Urának" fordították a magyar Bibliában, és jóval több, mint kétszáz alkalommal fordul elő a Szentírásban. Az első hivatkozás a "menny serege" kifejezést általánosan használták a csillagokra és a bolygókra, amelyek oly gyakran voltak tárgyai a bálványimádásnak. A mi Istenünk a Seregek Ura, és a Biblia kevés szóval ennyit mond a csillagok teremtéséről: "megalkotta a csillagokat is", (1Mózes 1,16). A "mennyei seregek" Lukács 2,13 kifejezés angyalok sokaságának leírására szolgál. Istenünk a Seregek Ura, Ő irányítja ezeket a mennyei lényeket. Jákóbot életének egyik válságos pillanatában az Isten seregével való találkozás Mahanaimnál felbátorította, 1Mózes 32, 1-2, mert a Seregek Ura a Jákób Istene, (Zsoltárok 46,8). Ő velünk van: Ő a várunk. Nagyon jó tudni, hogy angyala körülöttünk táborozik, (Zsoltárok 34,8) és hogy adja angyalait, akik őrködnek felettünk, (Zsoltárok 91,11). Az "Izrael serege" kifejezést használták alkalmanként, hogy leírják Isten népének hadseregeit. A mi Istenünk a Seregek Ura, Ő adott népének erőt a háborúban, és még most is győzelmet ad a szellemi harcban. "Az Úr vitéz harcos, az Úr: ez a neve", (2Mózes 15,3). A Jahve-cebaót arra utal, hogy ez az Isten hatalmas, mindenek fölött való és fenséges. Nem meglepő, hogy az elcsüggedt Annának bizalma volt ahhoz, hogy könyörgését ilyen valakihez intézze, (1Sámuel 1,11)! A Seregek Urának füle mindig figyelmes az elnyomottak kiáltására, (Jakab 5,4). Az Ő fensége életre hívja-e bennünk az imádás és önfeláldozás szellemét, amint látható volt Elkánában? Ereje felbátorította-e a Tőle függés szellemét, ahogy Annánál láttuk? Az a tény, hogy Ő a Seregek Ura, szüntesse meg az elszigeteltség bármilyen érzését, ami esetleg népében megvan. Bátorítónak tűnik, hogy Illés majd úgy írja le Őt, mint aki a "a seregek Istene", és még azt is mondja: "Egyedül én maradtam meg", (1Királyok 19,10). Örvendezzünk, hogy egy megszámlálhatatlan sereg része vagyunk. Végül pedig kísérni fogjuk Őt, amikor eljön "sok ezer (számtalan) szentjével", Júda 14 (Rev. Károli). Ő a Seregek Ura. Ámen!