Miután Perzsia napjai letűntek, a hellén birodalom emelkedett hatalomra. Idővel ez is, mint minden földi hatalom, összeomlott, helyébe azonban a Római Birodalom lépett, és az uralkodott Júdea és királya felett. Augustus császár uralkodásának és Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy Zakariás nevű pap és felesége, Erzsébet. Mindkettőjüket igaznak találta Isten; az Úr parancsolatai és rendelései szerint feddhetetlenül jártak minden dolgukban. Erzsébetnek azonban nem született gyermeke, és már mindketten idősek voltak. Történt egyszer, hogy amikor Zakariás, papi tiszteletének szokása szerint, bement az Úr templomába, hogy jó illatot gerjesszen, miközben a nép imádkozik, az Úr angyala megjelent neki a füstölő oltár mellett. Látva ezt, Zakariás megrettent és félt. Az angyal pedig így szólt hozzá: - Ne félj, Zakariás, mert az Úr meghallgatta könyörgésedet, és feleséged fiút fog szülni! Te pedig nevezd Jánosnak gyermekedet. Nagy vigasságod lesz ő neked, de sokan fognak még örvendezni születésén, mert nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már az anyaméhben eltölti a Szentlélek. Illés lelke és ereje lakozik majd benne, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igaz bölcsességre vezesse. - Hogyan bizonyosodhatnék meg beszéded igazáról? - kérdezte Zakariás. - Hiszen vén vagyok, és a feleségem is idős már. - Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állva szolgálok - felelte az angyal -, és azért küldött engem Isten, hogy ezt az örömhírt meghozzam neked. Ám amiért nem hittél beszédembe, megnémulsz, és nem szólalsz meg mindaddig, amíg a fiad meg nem születik. A templomon kívül pedig várta a nép Zakariást, és csodálkozott, hogy késik. Amikor azután Zakariás kijött, de nem szólt semmit, csak intett, a nép megértette, hogy látomást látott. Zakariás ezután hazament feleségéhez, és az megfogant méhében. Ámen!